“ Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről. És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak.. ”
____________________________________________________________
Ma reggel boldogan keltem fel. Akkor úgy éreztem tartozom valahová. Valahová, amit otthonnak nevezünk. De rájöttem, az igazság nem ez. Van nekem egyáltalán otthonom? Mert ahol élek, az nem az. Valójában mi csak mutatjuk, hogy összetartozunk. Nem is értem miért titeket választottalak odafentről. Talán dolgom van veletek. Talán változtatnom kéne valamin. Nem tudom... Már nem emlékszem. Csak azt tudom, amit most érzek. Ürességet. Nem vagyok elég erős, már nem tudom mit miért teszek. Nem tudok kiigazodni magamon. Kezdem úgy érezni, hogy a másik felem átveszi felettem az irányítást, én pedig ott maradok elhagyatva, a tükör másik oldalán.. Egyedül..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése