A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépség. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 14., csütörtök

Sakura

Mikor virágos minden út, és pompáznak a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut..


Nem a virágnak fáj, hogyha elválik az ágtól. Őt eldobják útközbe, vagy éppen hazaviszik és vázába rakják. Így nyer egy kis időt, majd elszárad és elhal. Fájdalmas és szomorú dolog ez, amit az emberek nem vesznek észre. De mégsem a virágon marad a seb, hanem a faágon. Még utána, érte is ez gyászol...

2010. december 11., szombat

Fekete-fehér

A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.

A mi világunkban nincsenek színek, csak a fekete és a fehér közti sivár szürkeség. Vannak jó és rossz dolgok. Ha ezeket a dolgokat színekkel kéne jelölni lehetne a jó 'fehér' a rossz pedig 'fekete'. Csakhogy itt valójában minden szürkére lett már átfestve. Vannak világos, szinte majdnem fehér foltok; és vannak nagyon sötét szürke foltok is, de külön 'fehér' és külön 'fekete' nincs. Az élet unalmas, fájdalmas, szomorú. Szinte félelmetes maga a létezés is. Mégis pont ez az, ami igazán széppé teszi.


2010. november 27., szombat

Egy lépéssel közelebb a boldogsághoz

 A boldogság olyan pillangó, melyet ha kergetünk, soha
nem érhetünk el. Viszont ha leülünk csendben,
és várunk, idővel leereszkedik majd ránk. 


A szépségük az, ami igazán megfog bennünket. Gyönyörűek, de sérülékenyek is egyben. Vigyáznunk kell velük, nehogy összetörjük őket. Egy elpusztult pillangó pont olyan hasztalan, mint egy ember összetört álmai. Becsüljünk hát meg minden apróságot és szépséget, mert minden kicsi jó cselekedet egy lépéssel közelebb juttat majd a boldogsághoz. Tanuljunk meg várni türelemmel, hogy egyszer majd rajtunk pihenhessen meg a boldogság gyönyörű pillangója.

2010. november 22., hétfő

El nem álló eső

A bánat a világ csendje. Olyan, mint a csendes eső, ami soha nem áll el. Azt mondják, a bánat megváltoztat. Tudom, hogy megváltoztat. De mivé? ”

Az utcák mind vizesen álltak. Halkan, szomorkásan hullatta könnyeit az ég. Az emberek többsége ilyenkor átveszi ezt a 'nyomasztó' hangulatot. Persze mindig vannak olyanok, akik szeretik az esőt. Mint például én. Szeretek hosszasan sétálgatni a vizes utcákon. Valahogy megkönnyebbüléssel tölt el az eső látványa. Olyan szép, de egyben szomorú is. 
Eső után azt hiszem olyan a hangulatom, mint mikor hosszas sírás után megkönnyebbülök. Még a természet is felfrissül, megtisztul. Ismét készen áll egy újabb napra, egy lépéssel közelebb érve a fagyos, hideg télhez.