Valamit mindig rosszul csinálunk . . .

Tudom, hogy ez a világ ilyen - és mi  bűnösök vagyunk benne - de mondd, miért kell ennyi fájdalom árán megtanulnunk magát az életet? Valamit mindig rosszul csinálunk. Valakit mindig el fogunk veszíteni. Valahogy mindig lesz, hogy egyedül maradunk. Valahogy mindig fog fájni valami. Valahogy mindig hiányozni fog valami és valaki. Az élet ilyen - és tudom, hogy nagyon nehéz - de tovább kell menni. Lehet, hogy az az egy lépés, ami a jövődbe vezet, az utolsód lesz itt ezen a helyen ahol most élsz. Lehet, hogy úgy érzed, halott vagy már a sok szenvedéstől, hogy nem bírod tovább, de mégsem szabad megállni. El kell érni azt a pontot, ahol már nem számít, hogy teljesen magadra hagytak-e vagy nem. Ahol mindegy hogy emlékszel-e már egy névre, egy hangra, vagy egy személyre. Ahol legyőzöd a sírást és magadba fojtod a fájdalmat. Ez a pont a cél, amit el kell érned. Ahhoz viszont, hogy ezt elérd végig kell csinálnod ezt, amit életnek nevezünk. De készülj fel, hogy nem lesz könnyű, és akármennyire is próbálkozni fogsz, valamit mindig rosszul fogsz csinálni, mert az életed sajnos - bármennyire is fáj - nem egy, hanem több embertől is függ, az az igazság...

És én így is szeretni foglak, mert nekem még mindig fontos vagy ~

Mikor a szemedbe nézek, úgy érzem az egész világ hazudik körülöttem. Az emberek csak bábuk, akik sorsunkon nevetnek, ha látják: milyenek is vagyunk mi.

Mikor veled vagyok hatalmas kételyek gyötörnek. Olyan dolgok, amik mindvégig ott lapultak legmélyen bennem - csak ki akartam törölni őket a fejemből, mintha sosem léteztek volna. Pedig léteznek.

Miért vagy ilyen? Szeretném hinni, hogy te más vagy!
Miért vagy ilyen? Tudom, hogy te más vagy!
Ez csak az az arcod, amit a világnak mutatsz. De akkor hol vagy? Hol vagy most?
Azt hittem ismerlek, de már nem tudom, mit kéne gondolnom...

Mikor a szemedbe nézek, úgy érzem semmi sem igaz. Mintha te képes volnál letagadni a csillagokat is az égről, olyan érzően, őszintén. És a csillaghullás közepette, mikor romokba dől ez a rideg világ, te csak ugyanúgy állsz ott és gyengéden a fülembe súgod: Ne félj, én itt vagyok és szeretlek!

「The Beginning」

Just give me a reason to keep my heart beating

Don’t worry, it’s safe right here in my arms

As the world falls apart around us

All we can do is hold on, hold on

Take my hand

And bring me back

I’ll risk everything if it’s for you

A whisper into the night

Telling me it’s not my time and don’t give up

I’ve never stood up before this time

でも　譲れないもの

握ったこの手は離さない

So stand up, stand up

Just gotta keep it

I wanna wake up, wake up

Just tell me how I can

Never give up

狂おしいほど刹那の艶麗

Just tell me why baby

They might call me crazy

For saying I’ll fight until there is no more

愁いを含んだ閃光眼光は感覚的衝動

Blinded, I can’t see the end

So where do I begin?

Say not a word, I can hear you

The silence between us

なにもないように映ってるだけ

I’ll take this chance and I’ll make it mine

ただ隠せないもの　飾ったように見せかけてる

So stand up, stand up

Just gotta keep it

I wanna wake up, wake up

Just tell me how I can

Never give up

悲しみと切なさの艶麗

Just give me a reason

To keep my heart beating

Don’t worry, it’s safe right here in my arms

くだけて泣いて咲いて散ったこの思いは

So blinded I can’t see the end

Look how far we’ve made it

The pain I can’t escape it

このままじゃまだ終わらせる事は出来ないでしょ

何度くたばりそうでも朽ち果てようとも

終わりはないさ

So where do I begin?

握りしめた　失わぬようにと

手を広げればこぼれ落ちそうで

失うものなどなかった日々の惰性を捨てて

君を

Just tell me why baby

They might call me crazy

For saying I’ll fight until there is no more

愁い含んだ閃光眼光は感覚的衝動

Blinded, I can’t see the end

Look how far we’ve made it

The pain I can’t escape it

このままじゃまだ終わらせる事は出来ないでしょ

何度くたばりそうでも朽ち果てようとも

終わりはないさ

It finally begins