Firework

Éjszakában hulló csillagok, alászálló szomorú csillámpor.. 
Miért vagy ily gyönyörű, ily csodás? Ide is hullasz, oda is esel, szép kis szikravirág. Hiába; mindez csak néhány perc. 
Néhány pillanat a világ is..

Mindenki milyen boldog; mind a sok-sok ember körülöttem. Új esztendő következik. Az emberek ilyenkor gyakran tesznek újévi fogadalmakat, és reménységet várnak az új életre. Én nem várok semmit, nem reménykedem, nem csodálok. Csak úgy megtanultam megszokni, hogy mindig ez van. Mint ez az év, a következő is csak ugyanolyan lesz. Mint egy szélsebesen elmúló pillanat. Igaz most van jelen; s volt múlt is; lesz jövő is. De a pillanat most van; és egyszer csak. 'Tűzijáték'..

Sötét volt odakint, de egyszercsak fény világította be az eget; az éjszakában millió hullócsillag esett le ránk. Különös érzés fogott el; nem számított semmi sem, nyújtottam a kezemet, hogy elérjem. 'Már majdnem megvan'. De ez is csak egy pillanat. Mostanra már csak emlék. Mire elérném, eltűnik. Amilyen hirtelen felragyogott, olyan gyorsan vált a semmivé. Olyan mint az élet. Csak néhány percnek látszik..

Egy lány léptei

“ Fuss ahogyan csak bírsz. Rohanj, és ragaszkodj az élethez. Akkor talán egy nap ugyanúgy fogod látni a dolgokat, ahogy én. Kövess engem. ”

Egyedül vagyok. Körülvesz a havas táj. Látom a lábnyomaid, követlek téged. De képtelen vagyok utolérni. Bárhol is vagy most, nem látlak már. Küzdök érted, de ellened vagyok; bízom benned, de nem hiszek neked; csodállak, de irigyellek. Mégis szeretlek. Sietek, hogy mihamarabb utolérjelek, hogy eljussak a te szintedre bármi áron. Követem a nyomaidat, de nem látlak magam előtt. Hát tényleg, tényleg ilyen messze vagy tőlem? Valóban ilyen távolra sodor tőlem a sors? Talán mindegy is, hogy mit teszek. Az eget el nem érhetem. Pedig ha csak egy pillanatra is megállnál, és megvárnál, együtt mehetnénk az élet ösvényén kézen fogva. De tudom, hogy nem lehet. Mert te csak egy égig érő fal lehetsz az én világomban, amit meg kell másznom; vagy az égbolt, amit el kell érnem. Én pedig egyedül folytatom az utamat egyre feljebb és feljebb, hozzád közeledve; a te lépteidet követve, úgy, hogy tudom: sosem érhetlek utol.

 

Gondolatok

“ Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, a legképtelenebb helyzetekben. ”

Egyszer csak elérkezik, betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezősködik. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, visszaemlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül.. váratlanul. És így telnek a mindennapok. A jókedv jön-megy, és néha helyette az üresség, a hiányérzet marad. Egy dolog néha olyan, mintha mindig hiányozna, hiába vesz körül sok-sok minden más. A gondolataim összekuszálódnak; 
ilyenkor nem tudom, mit tegyek..

Barátság

Ha egyedül leszel, én leszek az árnyékod; ha sírnod kell, én leszek a támaszod; ha szeretnél boldog lenni, én leszek a mosolyod. De ha egyszerűen csak egy barátra van szükséged, én csak én leszek.

Mikor együtt vagyunk, együtt álmodunk. A te érzéseid az én érzéseim is. Mikor megismertelek, nem nagyon kedveltük egymást, és most mégis, te lettél az egyik legjobb barátom. Mert te megértesz, mert pontosan olyan vagy mit én. Te is utálod magad, pont mint én. Tudom, hogy egyedül nem tudunk kimászni abból a sötét mélységből, de együtt igen. A barátságunk átvészel majd mindent, a végső időkig kitartunk. De közben változik minden. Mi lesz velünk? Mi lesz a barátainkkal? Az emberekkel? Nem tudom mi fog történni.. Már nem tudok semmit sem biztosan. Minden egyes nap azzal nyugtatjuk magunkat, hogy majd kinőjük mindezt. De az idő közben csak telik-múlik. És vele együtt múlunk el mi is. Csak három dolog maradt itt nekünk, ami biztosan nem változik, bármilyen idők jönnek is. Kitartás, remény, barátság..

Fekete-fehér

“ A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz. ”

A mi világunkban nincsenek színek, csak a fekete és a fehér közti sivár szürkeség. Vannak jó és rossz dolgok. Ha ezeket a dolgokat színekkel kéne jelölni lehetne a jó 'fehér' a rossz pedig 'fekete'. Csakhogy itt valójában minden szürkére lett már átfestve. Vannak világos, szinte majdnem fehér foltok; és vannak nagyon sötét szürke foltok is, de külön 'fehér' és külön 'fekete' nincs. Az élet unalmas, fájdalmas, szomorú. Szinte félelmetes maga a létezés is. Mégis pont ez az, ami igazán széppé teszi.

Forgiveness

❝ Valójában angyalok vagyunk mi is, valamilyen szinten. Csak nem igaziak, hanem félszárnyú angyalok. Épp ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük. ❞

Ha úgy is érzitek most, hogy ál angyalok vagytok, mert nem voltatok ott egymás mellett mindig, ne hibáztassátok magatokat. Ti olyan angyalok vagytok, akik nem tökéletesek, ahogy mindenki más sem az. Akárcsak egyikőtöknek, úgy a másikatoknak is csak fél szárnya van. Próbáltatok elrepülni minél messzebb innen, de külön-külön képtelenek voltatok. Sokszor összevesztetek, hanyagoltátok egymást, de így, épp emiatt valami hiányos maradt bennetek. Valaki elment, valaki eltűnt az életetekből. Valami, ami fontos volt, és hiányozni fog, ha nincs ott mellettetek. Ez a valami az, ami segít ismét új erőt adni. Egy egyszerű cselekedet, egy szó vagy egy ölelés. Olyan dolgok, amelyek képesek két hiányos emberből, egy egészet varázsolni. Miért maradnál hiányos, ha lehetsz teljes is?

C s a k    s z e r e t n i   k e l l   é s   m e g b o c s á l t a  n i , 

i l y e n   e g y s z e r ű . . .

Figyelni fogok rád

“Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. Ha ezt teszed, ragyogó fény hatol majd a szívedbe, és felolvasztja azt, ami megfagyott..”

Tudom, most mit érzel, és bárcsak tudnék segíteni. Még ha olyan nagy is az az űr, kell lennie megoldásnak, amivel befedhetjük azt. Kicsit talán haragszom is rád azért, ahogy megpróbálod eltüntetni a dolgokat. Pedig tudom, hogy nem te tehetsz róla, hogy így alakult.

Megfagyott a szív, talán össze is tört. Minden egyes darabja szerteszét szóródott a szélben, mint a gyermekláncfű magjai. Te mindenütt ott vagy, de önmagadban mégsem. Valami hiányzik. Valami ami helyett ottmaradt az az űr, és most nem tudod mit is tegyél igazán.

Sokan vesznek körül, akik meg akarnak változtatni, míg ott vannak a többiek, akik azt remélik olyan leszel, mint régen. Csak te döntheted el, mit választasz. De azt biztosra tudom, hogy mindig lesz melletted valaki aki figyelni fog rád. 

Winter memories

“Kérlek Istenem, kérlek add, hogy mindenki boldog legyen. Kérlek add, hogy a boldogság úgy borítson be bennünket, akár a gyengéden hulló hó.”

Mi az a hó? Valami tiszta, fehér dolog? Valami ami olyan látványt nyújt, ami megmarad az emberben? Nekem igen.

Szeretem a havazást. Olyan, mintha az évben felgyülemlett sok rossz és szomorú dolgot elborítaná egy fehér fátyollal. Persze vannak olyanok akik a havazás árnyalt oldalait veszik csak figyelembe, nem pedig a szépségét. Pedig az a pillanat, amit akkor lát az ember először az évben, olyan mélyreható. Egyszerre szép, és egyszerre szomorú. Ilyenkor azt kívánom, bárki aki ugyanazt az érzést éli át mint én, ne a szomorúságát fedezze fel a hónak, hanem az örömét. Azt a szépséget, ami képes mosolyt varázsolni az emberek arcára még a leghűvösebb időkben is. Ha pillanat ugyan véget is ér, a hó megmarad, az érzésekkel és emlékekkel együtt.

Repülni fogsz, szárnyak nélkül

"Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találhatod meg. Egy szeretted szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. De van, hogy az a dolog amit keresel olyan messze van, hogy szinte elérhetetlennek látszik. Nem is tudod igazán, hogy megéri-e neked örökké arra a dologra várni. Tele vagy kétségekkel és szomorúsággal, és ez a hangulatodon is látszódik. Egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. De mégis hiába vagy épp vidám, ha a dolog amit keresel közben egyre csak távolodik. Te mégsem adod fel, mert hiszel benne. És mikor megtalálod végre ezt a különleges dolgot, repülni fogsz, szárnyak nélkül."