Édesem

Szólalj meg kérlek! Üvölts kicsiny

Lélek, ahogyan csak bírsz...!

Tégy amit akarsz, csak adj jelet,

Hogy még egy kicsit is, de élsz.

Vegyél levegőt, tartsd bent, majd fújd ki.

Látod? Nem nehéz, csak kérlek lélegezz!..

Miért adnád fel? Hiszen olyannyira erős vagy...

Ne hagyj el kérlek, ne hagyj el.

Emlékszel, mennyi mindent túléltünk már?

Ne menj el, kérlek, ne menj el...

Nyisd ki a szemedet és láss.

Nézz körbe, érezd a színeket,

Mint levegőt az arcodon...

Hunyd le a szemed, és nyisd ki újra.

Mit látsz? Ezt nevezzük világnak?

Tudod-e, hogy én milyennek látom?

Hogy én mit látok? Mit érzek?

Hajnalban a nyári széllel táncolok,

És mikor lehullanak az égről a csillagok,

Mikor az éjszaka és a nappal csókot vált,

Én csak mélyen belélegzem, és érzem, hogy élek,

Versenyt futok a gondolataimmal a messzeségbe...

Mikor oda érek, megállok, és az égre kiálltok,

Szakad az ég, süvít a szél, ahogy a bőrömhöz ér

Az égbolt lángol fent, de a szívem még jobban,

Pörögnek az órák, múlnak a percek,

Menekül a nap a horizont alá..

Gyere velem, legyünk erősek együtt!

Látod? Érted? Én szabad vagyok

A gondolataim végtelen világában.

Látod? Nyitva van a szemed?

Érzed-e tavasszal a virágok illatát?

Hallod-e a reggel a madarak dalát?

Felnézel az égre? Úsztál már a felhőkkel?

Gyere, és fogd meg a kezem...!

Ez a világ túl kevés neked és nekem~

Gyere, és fogd meg a kezem,

Az én világom elég lesz nekem és neked,

Édesem ～

Sakura

Mikor virágos minden út, és pompáznak a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut..

Nem a virágnak fáj, hogyha elválik az ágtól. Őt eldobják útközbe, vagy éppen hazaviszik és vázába rakják. Így nyer egy kis időt, majd elszárad és elhal. Fájdalmas és szomorú dolog ez, amit az emberek nem vesznek észre. De mégsem a virágon marad a seb, hanem a faágon. Még utána, érte is ez gyászol...

Forgiveness

❝ Valójában angyalok vagyunk mi is, valamilyen szinten. Csak nem igaziak, hanem félszárnyú angyalok. Épp ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük. ❞

Ha úgy is érzitek most, hogy ál angyalok vagytok, mert nem voltatok ott egymás mellett mindig, ne hibáztassátok magatokat. Ti olyan angyalok vagytok, akik nem tökéletesek, ahogy mindenki más sem az. Akárcsak egyikőtöknek, úgy a másikatoknak is csak fél szárnya van. Próbáltatok elrepülni minél messzebb innen, de külön-külön képtelenek voltatok. Sokszor összevesztetek, hanyagoltátok egymást, de így, épp emiatt valami hiányos maradt bennetek. Valaki elment, valaki eltűnt az életetekből. Valami, ami fontos volt, és hiányozni fog, ha nincs ott mellettetek. Ez a valami az, ami segít ismét új erőt adni. Egy egyszerű cselekedet, egy szó vagy egy ölelés. Olyan dolgok, amelyek képesek két hiányos emberből, egy egészet varázsolni. Miért maradnál hiányos, ha lehetsz teljes is?

C s a k    s z e r e t n i   k e l l   é s   m e g b o c s á l t a  n i , 

i l y e n   e g y s z e r ű . . .