Angyalok

• Kisfiú: Te egy angyal vagy?
• Lány: ..Tessék?
• Kisfiú: Anyukám azt mondta nekem, hogy azok, akiknek meg van jelölve a csuklójuk angyalok.
• Lány: Én nem vagyok...
• Kisfiú: Dehogyis nem! Anyukám azt mondta, hogy csak az angyalok bántják magukat, mert nem szeretnek itt élni a földön. Ez a világ tönkreteszi őket, túl érzékenyek mások és a saját fájdalmaikra is. 
• Lány: Tudod.. anyukád igazán bölcs.
• Kisfiú: Köszönöm. Ő is egy angyal, de ő már hazatért...
• 
  

Csak egy gondolat

Bárcsak tudnék kezdeni valamit ezzel az undorító világgal, mint egy üres vászonnal amit ezer meg ezer színnel festhetek meg. De félek, túl kevés vagyok egymagam...

Minden egyes pillanatban, mikor fel akarom adni, eszembe jutnak az emberek.. Emberek - az a sok-sok ember, akiket annyira nagyon szeretek. Mert valahogy mindegyikük más, mindegyikük annyira különleges a maguk módján. Azt hiszem ez az egyik ok, amiért még élek és itt vagyok.

Nem tudom ugyan hogy milyen vagyok és miért, de talán nem is fontos. Sokszor még én sem értem magam. Túl komplex vagyok, azt hiszem. De mindenesetre szeretek itt lenni ezen a helyen. Lehet, hogy sokszor fájdalmas, lehet hogy nehéz, de ez érezteti velem, hogy létezek, hogy túl kell élnem.

Azért jöttem erre a helyre, hogy tanuljak és fejlődjek, hogy adjak és szeressek. És nem csak a jó dolgokat fogom megtapasztalni, hanem a rosszakat is, hiszen ez az élet rendje.

Lehet, hogy egyenként nem, de együtt mindig erősebbek vagyunk, és ha küzdünk, akkor meg tudjuk menteni ezt a helyet még. Mert ha megmentjük az embereket, megmentjük a világot. Az emberek érző lények - lelkük van, és nagyon érzékenyek. Az emberek fontosak - az emberek a legfontosabbak! Jusson mindig ez az eszetekbe, mielőtt bárkit is bírálnátok.

Nem kell, hogy hősködjünk - én sem akarok már többé  hős lenni, csak egyszerűen jó. Jó akarok lenni mindenkihez, és szeretni mindenkit tiszta szívből - mert ez a legeslegjobb érzés a világon.

"Mosolygok, miközben a szívem kettéhasad.. mert elloptad az álmom..."

Tudod nem tudok haragudni rád; nem tudlak gyűlölni még akkor sem, ha tényleg megérdemelnéd. Csak fáj hogy így elhitettél, hogy így bíztam benned, hogy hittem a hazug szavaidnak..
Tudod, én mindig csak lenyeltem a dolgokat amiket a hátam mögött mondtál rólam... mert így volt. Mindig hazudtál nekem, kibeszéltél, és félre akartál lökni.

Mondd... mik vagyunk mi? Barátok vagy ellenségek? Mert azt hiszem, régen tudtam...

Miért? Mondd, miért viselkedtél így velem? Miért nem lehettünk csak egyszerűen barátok? Miért kellett hogy ott lebegjen a szemed előtt a hatalomvágy, hogy jobb légy? ..Sose fogom megérteni hogy lehet, hogy bennem láttad a riválisod - egy ilyen selejtben, mint én.

És most csak állunk ott a semmi szélén - a helyen amit annyiszor láttunk álmainkban - és fogjuk egymás kezét úgy, hogy mindig is tudtuk, hogy ez lesz a vége...

"Tudod mi fáj a legjobban? Ha figyelmen kívül hagynak. Nem tudod miért van ez az egész, és csak akkor kezdtek el beszélgetni, ha te írsz neki először."

Nem tudom mit miért csinálsz már, vagy mit miért mondasz. De nem tudom, hogy fontos-e már.

Nem tudom, hogy örüljek-e vagy nem, hogy most már te is érzed ezt az érzést: hogy figyelmen kívül hagy az, aki igazán fontos neked.

Valamit mindig rosszul csinálunk . . .

Tudom, hogy ez a világ ilyen - és mi  bűnösök vagyunk benne - de mondd, miért kell ennyi fájdalom árán megtanulnunk magát az életet? Valamit mindig rosszul csinálunk. Valakit mindig el fogunk veszíteni. Valahogy mindig lesz, hogy egyedül maradunk. Valahogy mindig fog fájni valami. Valahogy mindig hiányozni fog valami és valaki. Az élet ilyen - és tudom, hogy nagyon nehéz - de tovább kell menni. Lehet, hogy az az egy lépés, ami a jövődbe vezet, az utolsód lesz itt ezen a helyen ahol most élsz. Lehet, hogy úgy érzed, halott vagy már a sok szenvedéstől, hogy nem bírod tovább, de mégsem szabad megállni. El kell érni azt a pontot, ahol már nem számít, hogy teljesen magadra hagytak-e vagy nem. Ahol mindegy hogy emlékszel-e már egy névre, egy hangra, vagy egy személyre. Ahol legyőzöd a sírást és magadba fojtod a fájdalmat. Ez a pont a cél, amit el kell érned. Ahhoz viszont, hogy ezt elérd végig kell csinálnod ezt, amit életnek nevezünk. De készülj fel, hogy nem lesz könnyű, és akármennyire is próbálkozni fogsz, valamit mindig rosszul fogsz csinálni, mert az életed sajnos - bármennyire is fáj - nem egy, hanem több embertől is függ, az az igazság...

És én így is szeretni foglak, mert nekem még mindig fontos vagy ~

Mikor a szemedbe nézek, úgy érzem az egész világ hazudik körülöttem. Az emberek csak bábuk, akik sorsunkon nevetnek, ha látják: milyenek is vagyunk mi.

Mikor veled vagyok hatalmas kételyek gyötörnek. Olyan dolgok, amik mindvégig ott lapultak legmélyen bennem - csak ki akartam törölni őket a fejemből, mintha sosem léteztek volna. Pedig léteznek.

Miért vagy ilyen? Szeretném hinni, hogy te más vagy!
Miért vagy ilyen? Tudom, hogy te más vagy!
Ez csak az az arcod, amit a világnak mutatsz. De akkor hol vagy? Hol vagy most?
Azt hittem ismerlek, de már nem tudom, mit kéne gondolnom...

Mikor a szemedbe nézek, úgy érzem semmi sem igaz. Mintha te képes volnál letagadni a csillagokat is az égről, olyan érzően, őszintén. És a csillaghullás közepette, mikor romokba dől ez a rideg világ, te csak ugyanúgy állsz ott és gyengéden a fülembe súgod: Ne félj, én itt vagyok és szeretlek!

「The Beginning」

Just give me a reason to keep my heart beating

Don’t worry, it’s safe right here in my arms

As the world falls apart around us

All we can do is hold on, hold on

Take my hand

And bring me back

I’ll risk everything if it’s for you

A whisper into the night

Telling me it’s not my time and don’t give up

I’ve never stood up before this time

でも　譲れないもの

握ったこの手は離さない

So stand up, stand up

Just gotta keep it

I wanna wake up, wake up

Just tell me how I can

Never give up

狂おしいほど刹那の艶麗

Just tell me why baby

They might call me crazy

For saying I’ll fight until there is no more

愁いを含んだ閃光眼光は感覚的衝動

Blinded, I can’t see the end

So where do I begin?

Say not a word, I can hear you

The silence between us

なにもないように映ってるだけ

I’ll take this chance and I’ll make it mine

ただ隠せないもの　飾ったように見せかけてる

So stand up, stand up

Just gotta keep it

I wanna wake up, wake up

Just tell me how I can

Never give up

悲しみと切なさの艶麗

Just give me a reason

To keep my heart beating

Don’t worry, it’s safe right here in my arms

くだけて泣いて咲いて散ったこの思いは

So blinded I can’t see the end

Look how far we’ve made it

The pain I can’t escape it

このままじゃまだ終わらせる事は出来ないでしょ

何度くたばりそうでも朽ち果てようとも

終わりはないさ

So where do I begin?

握りしめた　失わぬようにと

手を広げればこぼれ落ちそうで

失うものなどなかった日々の惰性を捨てて

君を

Just tell me why baby

They might call me crazy

For saying I’ll fight until there is no more

愁い含んだ閃光眼光は感覚的衝動

Blinded, I can’t see the end

Look how far we’ve made it

The pain I can’t escape it

このままじゃまだ終わらせる事は出来ないでしょ

何度くたばりそうでも朽ち果てようとも

終わりはないさ

It finally begins

Ne sírj kedves

Ne sírj kedves, hiszen ez a világ ilyen. Fertőzött a gonosztól.
Ne hullass könnyeket, kérlek! Nem érdemli meg ez a hely, sem az itt élő szánalmas emberek, hogy megsirasd értéktelen érzéseiket, és "fájdalmukat".
Menekülhetsz, de hiába. Ez egy börtön és mi itt ragadtunk. "Leszünk-e valaha szabadak?" - Hát leszünk-e valaha boldogok?...
Sikíthatsz, üvölthetsz teljes erődből - de fölösleges, hisz senki sem hallja, csak én.
Azt hiszed szeretnek?? Azt hiszed jó vagy?? Hogyan volna ez lehetséges, mondd kedves? Hát nem szánalomra méltó, ahogy küzdesz, ahogy próbálkozol jobb lenni, hogy megfelelj másoknak, hogy szeressenek??
Egyedül vagy megint - velem, a gondolataiddal - és nincs hová mennünk. Üldöz a mennyország, és kísért a pokol. Megvet és eltaszít ez a világ, mert mások vagyunk, mint a megszokott emberek.
De ne sírj kedves, nézd, én sem tudok már.
Ez a világ ilyen, és egy ilyenért kár.

Szorítsd meg a kezem és mondd, hogy nem változtál

"A múlt és a jövő együtt nem tartható fent."

Itt van a változás - maga jött el értem. Itt van és arra kér, hogy döntsek végre.. vele megyek-e vagy sem?

De a dolog nem ilyen egyszerű.. mert akárhogy is lesz, a szívem mindenképp megszakad.

Nem könnyű meghozni a döntést, mert talán még én sem tudom igazán, hogy mit is kell tennem. A lelkem mélyén érzem, hogy földig kellene rombolnom mindazt, amit eddig építettem, hogy a helyébe egy sokkal szebb és jobb világot hozhassak létre. De sajnálom a múltat, hisz odakötnek az emlékek, és azok a dolgok, amiket nem lehet megfogalmazni...

Csakhogy a múlt és a jövő együtt nem tartható fent.

Miért fáj mindig ennyire, mikor el akarok engedni egy kezet? Miért ragaszkodok egy olyan emberhez mint te? Miért?

Tudom, hogy fontos vagy a számomra, de félek, hogy meg kell hogy tanuljam: ebben az életben mi sosem lehetünk igazán fontosak egymásnak. Túl különbözőek vagyunk. És hiába köt össze a barátság, van, hogy az kevés. Mindez ebben a világban csak egy számadó a távolságról, ami közöttünk van. 

Sikíthatok, üvölthetek, de a mi kötelékünk ebben az életben nem válik erősebbé.

Tudom hogy tönkreteszem magam - egyre jobban és jobban és jobban -  közben csak azt az egyetlen egy dolgot várva... hogy szorítsd meg a kezem és mondd, hogy nem változtál.

Miért kell hogy fájjon?

Miért? Miért kell hogy fájjon? Hogy ennyire nagyon fájjon? 
Miért van mindig ez?... Mindig ugyanez. 

Miért kell, hogy emberek gyűlöljék egymást?

Tudom.. naív vagyok mert hiszek egy jobb világban, ahol az emberek szeretik egymást. Tudom, rengetegen mondtátok már, hogy túl jó vagyok, és hogy nagyon sokan nem érdemelnek meg. De mit tehetnék, mondjátok meg? Hiszen annyira szeretek szeretni... ez sosem fog elmúlni. Soha.

És lehet, hogy gyűlölnek, lehet hogy mindenki furán néz rám, lehet hogy kerülnek vagy félnek tőlem.. de én ilyen vagyok. És lehet hogy fáj - nagyon fáj - hogy ti meg ilyenek vagytok, de én akkor sem fogok változni. Nem leszek olyan mint ti, mert én más vagyok és ez így is marad..

In Heaven

- I'm going to leave now... 

- Don't leave.

- I'm going to come back, so...

- Liar... liar...

- No... don't you know how much I love you?

- Can't you show that love to me right now?

- I love you.

- Can't we love again?

Wiping away the miracle of seeing you

I won’t be able to live on

Even when I’ve escaped from every dream

The first time I saw your image

It felt like i was drowning in the raindrops of this world

From where am I watching you?

Forever

Even if there’s regret, there’s really no way of seeing you

Memory of a shadow

Moistness of a name

It’s there in that little memory

I can’t do it, really can’t do it

It’s like you’re by my side

Not waiting, I’m not waiting anymore

I’ll try again to say something

I’ll try again to leave some memory

Walking in the dreamscape

In my footsteps

Afraid to close my eyes

Don’t go, don’t leave

Can’t you remain by my side

Lies, all are lies

I can’t hear anything

Love you, I love you

Can’t you see that from one single line

Love you, I love you

Will you love me again

So fast, you have already clean forgotten

the tracks of finding you have also disappeared

This last path, adheres closely to my tears

again I inch a little closer (again it’s about the same)

(I’ve also changed)

You’re not here by my side

I’m going to go now

I’m going to go

Now i’m going to follow your path

Follow an endless path

Going everywhere to find you

I’m afraid that losing her will bring sadness

Don’t go, don’t leave

Can’t you remain by my side

Lies, all are lies

I can’t hear anything

Love you, i love you

Can’t you see that from one single line

Love you, i love you

Will you love me again

Don’t go, don’t go, can you remain here

Lies, lies, i can’t hear

I love you, i love you, can you see that

I love you, i love you, will you love me

Don’t go, don’t go, can you remain here

Lies, lies, i can’t hear

I love you, i love you, can you see that

I love you, i love you, will you love me

Don’t go, don’t go, can you remain here

Lies, lies, i can’t hear

I love you, i love you, can you see that

I love you, i love you, will you love me

I beg you, come back to me

Don’t go, don’t leave

Can’t you remain by my side

Lies, all are lies

I can’t hear anything

Love you, i love you

Can’t you see that from one single line

Love you, i love you

Will you love me again?

"Igazad van, valóban sok a közös bennünk. Ugyanaz a föld, ugyanaz a levegő, ugyanazok a csillagok. Talán ha azt nézzük hogy mi az ami megegyezik ahelyett ami különbözik...

...talán... 

..ki tudja..."