“ A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert majd nem fogsz tudni visszamenni a múltba, hogy megváltoztasd ezt. ”
Már elindultam azon az úton; az én utamon. A fontos emberek nem voltak itt mellettem, egyedül indultam és egyedül is érek majd célba, ha sikerül. Amikor ezt tettem, hátat fordítottam nektek és az egész világnak. Elindultam szépen, lassan, előre a jövőbe. Tudtam mire vállalkozom. Nem tettem ellene semmit sem. Tudom hogy ha megfordulok és megteszem az első lépést el kell hagyjalak titeket, mégis elindultam, hogy megkeressem önmagamat. A céljaim vezettek, kísértek utamon. Mégis volt valami ami visszatartott. Éreztem, hogy vissza kell nézem, még egyszer, utoljára. Hátranézni, visszafordulni, mert úgy érzem ha végleg elmennék, itt hagynék valami nagyon fontosat. Megéri vajon nekem végigmenni a semmiségbe vezető úton, és mindezért otthagyni azt a nagyon fontos valamit?..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése