Tehetség

A tehetség olyan adottság, ami túlszárnyalja a gyakorlatot. A gyakorlat pedig olyan erő, ami legyőzi a tehetséget. 

Sokak szerint ha valaki elég sokat gyakorol, akkor képes lesz túlszárnyalni egy gyakorlat nélküli tehetséget. Vannak olyanok is, akik ezt fordítva gondolják. Szerintem egyik sem igaz. Azért nem, mert valójában mindenki tehetséges; így az is, aki gyakorlatra építi a tudását. Valójában ez is egyfajta tehetség, a tehetség pedig egyszerűen csak egy adottság. Mindenkiben ott alszik, csak tudni kell felébreszteni.

Egy csillag az égen

"Az égre nézek és a hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Köszönöm, hogy vannak ilyen barátaim. Majd kívánok; de csak egyet: legyenek mindenkinek ilyen jó barátai! "

Azt hiszem igaz, mi tényleg elég durván összevonzottuk egymást. Mikor megismertelek valahogy csak úgy szóba elegyedtünk, de mégis úgy érzem, mintha már régóta ismernélek. Szerintem egy barát akkor is jól ismeri a másikat, ha még sosem találkoztak, vagy csak nagyon ritkán. Én nagyon várom azt a napot, mikor majd személyesen is találkozunk, és testvérként ölelhetjük egymást. A barátom vagy, és én is neked. Egy csillag vagy az én világom egén; az egyik legfényesebb. Azt kívánom; sose ragyogjon le az a csillag. Váltsd valóra az álmaid; és ha úgy érzed, halványodik a fényed, én mindig ott leszek, hogy ismét felragyoghass. :)

- egy barátomnak

Képzelet

A fantázia nélküli lélek olyan, mint a világ színek nélkül. 
Szomorú és fájdalmas..

Az ajtóban állok habozva. Már félfüllel hallom a hangos ébresztőórák ordító ricsaját. Mégis, mellette hallom azt a különleges másik világot is. A lények hívó szavát; ahogy szólítgatják a nevem. Hadd maradjak, hadd maradjak; olyan jó itt nekem. Ott ahol a szél suttog a fülembe, ahol a hulló esőcseppek mesélik nekem a történeteiket. Igen, a saját világomban szeretnék maradni. Örökre. Ott ahol papír-virágok nyílnak a réten; és ahol altatódalt mesélnek nekem a cukorka-felhők. Tudom, órákig hazudok magamnak itt legbelül; de mégis maradok inkább, és közben nézem a fejem fölött elrepülő lila eget. Ne mondd ki, hogy ez nem a valóság! Ez a szörnyű káosz ami a fejemben kavarog. Ez jobb mint a valóság; hát elbújok, itt maradok, ameddig csak lehet. Tudom jól, mi van a hazugságok mögött, és ezen az álom-menedéken túl. Felépítettem a saját világomat, hogy legyen kiút ebből a szörnyűséges rémálomból. A valóság elnyeli a hangomat, hiába sikítok. Üvöltök, torkom szakadtából, de mégsem lehet megállítani a félelem ettől a pokoltól. Ó, mennyire vágyom már arra az édes álomra. Arra a mély képzeletre, az örök álomra. Csak hadd lássam meg végre, azt a képzeletbeli fényt...

Döntések

“ A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert majd nem fogsz tudni visszamenni a múltba, hogy megváltoztasd ezt. ”

 

Már elindultam azon az úton; az én utamon. A fontos emberek nem voltak itt mellettem, egyedül indultam és egyedül is érek majd célba, ha sikerül. Amikor ezt tettem, hátat fordítottam nektek és az egész világnak. Elindultam szépen, lassan, előre a jövőbe. Tudtam mire vállalkozom. Nem tettem ellene semmit sem. Tudom hogy ha megfordulok és megteszem az első lépést el kell hagyjalak titeket, mégis elindultam, hogy megkeressem önmagamat. A céljaim vezettek, kísértek utamon. Mégis volt valami ami visszatartott. Éreztem, hogy vissza kell nézem, még egyszer, utoljára. Hátranézni, visszafordulni, mert úgy érzem ha végleg elmennék, itt hagynék valami nagyon fontosat. Megéri vajon nekem végigmenni a semmiségbe vezető úton, és mindezért otthagyni azt a nagyon fontos valamit?..

Just one moment

"Vannak dolgok amik nem változnak, és vannak amik igen. De mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni..."

Legyen ez a jelképe egy új kezdetnek.

Add, hogy ez a mosoly, most örökké tartson! :)

Semmiség

“ A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem. ”

 

Most valahogy nem félek. Nem érzek semmit. Készen állok bármilyen megpróbáltatásra az életben. Nem aggódok semmi miatt. Minden nappal várva várom a pillanatot mikor végre hazatalálhatok. Haza, ahonnan küldtek engem. Vigye hát a szél minden énem ezer meg ezer felé, hogy mindenütt ott lehessek, és figyelhesselek titeket egy nap. Odafentről.. Ha virágszirmot fúj majd a szél felétek, gondoljatok rám. Egy semmiség voltam, éltem, meghaltam; de elfelejteni, nem felejtettelek el titeket. 

A tükör túloldalán

“ Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről. És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak.. ”

____________________________________________________________

Ma reggel boldogan keltem fel. Akkor úgy éreztem tartozom valahová. Valahová, amit otthonnak nevezünk. De rájöttem, az igazság nem ez. Van nekem egyáltalán otthonom? Mert ahol élek, az nem az. Valójában mi csak mutatjuk, hogy összetartozunk. Nem is értem miért titeket választottalak odafentről. Talán dolgom van veletek. Talán változtatnom kéne valamin. Nem tudom... Már nem emlékszem. Csak azt tudom, amit most érzek. Ürességet. Nem vagyok elég erős, már nem tudom mit miért teszek. Nem tudok kiigazodni magamon. Kezdem úgy érezni, hogy a másik felem átveszi felettem az irányítást, én pedig ott maradok elhagyatva, a tükör másik oldalán.. Egyedül..

Ezerszínű fantázia

Mindenkinek megvan a maga fantázia világa. Egy hely, amire szüksége van az embernek, hogy el tudja viselni a fájdalmas valóságot, ami minden szörnyűséges nap körülölel minket. 

Én sok mindent szeretek csinálni annak ellenére, hogy sokan vannak akik ebben hátráltatnak, vagy elkedvtelenítenek. Nekem vannak álmaim, amik nagyon fontosak a számomra...
Szeretek festeni és rajzolni. Mert amikor alkotok, az olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülöttem. Olyankor úgymond csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza vagy ecset, esetleg még a halk zene a háttérben. De igazából az nem is számít, mert annyira belemerülsz abba amit csinálsz. Amikor alkotsz, nem érzékeled az idő múlását. Mikor a fantázia világodban tartózkodsz, nincs idő, se tér, csak te vagy és a saját kis világod. Ilyen az is, mikor festesz vagy rajzolsz; magával ragad, amit alkotsz..  Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért nagyon rossz mikor kizökkensz abból a fantázia világból, és átkerülsz a reményekkel teli, szomorú és fájdalmas valóságba.