Nem akarok szomorú lenni többé... akkor sem, ha elbukom

Írni akarok. De meg kell törnöm ahhoz, hogy képes legyek rá. Összetörni, majd összeszedni magam újra.

Szeretnék különleges lenni, de lehet valami különleges, ami nem elég jó? Hiába vágyok leírhatatlanul valami kimagasló és egyedi megalkotására, ha minden amire képes vagyok az csak az átlagos. Nem rossz, csak soha nem elég jó.

Érzem, hogy alkotni szeretnék. Bizonyítani, hogy különleges vagyok... de a saját szavaim árulnak el, ahogy szembe mennek mindazzal, amit érzek. És sosem tudom elég jól kifejezni magam.

De megint csak megpróbálom, hátha most születik valami új az összetört lelkem egy aprócska szilánkjából. Írni fogok, egészen addig, míg meg nem lepem vele saját magam.

És nem akarok szomorú lenni többé... akkor sem, ha elbukom.

10 years

10 év... milyen hosszú idő.

Pontosan ennyi éve kezdtem el írni, blogolni. Azóta sokminden megváltozott, de legfőképpen én. Igaz, most már messze nem írok annyit, sőt talán nem is érdekeset, de legalább nem erőltetett. Szabad, mégha unalmas is, őszinte, mégha nyers is. De ez a valóság, az én valóságom. Vigyázz, el ne vessz benne...

2010 november - 2020 november 

A szívem a probléma...

Szeretnék eltűnni innen. Elmenni - mintha sosem léteztem volna. Nem futva, menekülve a fájdalom elől, csak szépen, halkan elillanni. Elfakulni, mint a régi emlékek, melyekről már csak a poros padláson megőrzött fényképek tanúskodnak, hogy valóban léteztek valaha.

Nem az a baj, ha fáj valami. Mindig fog fájni valami. A baj az, ahogyan gondolkodok a problémáimról és a fájdalmamról. Egészen pontosan nem is amit gondolok, hanem amit megélek. Nem a probléma a probléma - a szívem a probléma. Az én szánalmas, érzelmes, önző, bűnös szívem. Olyan nehéz a jót választani. A negatív gondolatok valahogy mindig hangosabbnak tűnnek a fejemben. És tudom, hogy nem igaz, tudom, hogy nem reménytelen a helyzet, csak valahogy könnyebb megengednem magamnak, hogy szenvedjek. Hát nem ironikus? Abba taszítom saját magam, amitől a legjobban félek. És még mindig csak itt vagyok...

Szenvedek, hogy legalább még ez az egy művészi megmaradjon bennem.