Mit jelent egyedül lenni?

Érezlek, és mégsem látlak,

Kiabálok, de senki sem hallja.

Összetörök belül, de

Ugyan, kit érdekel?

Hiszen úgysem tudja

Senki, úgysem érti

Senki, hogy mit jelent

Nekem egyedül lenni.

Nem azt, hogy egymagam

Vagyok, sokkal inkább

Azt, ha velem vagytok,

De mégsem. Én érezlek

Titeket, de ti engem

Nem, én kiabálok,

De ti nem hallotok.

Én meghalok belül,

De ti mindebből
Semmit sem láttok.

My immortal

Mindig azzal biztatom magamat, hogy érdemes küzdeni. 

Pedig valójában mindig csak csalódok. Csöndben, némán, idebent mélyen...

 

Mégis mit várok? Mit remélek még mindig?  Ha a világ olyan, mint egy hajó, talán már el is süllyedt volna. Az emberek annyira hazugok, önzők, és undorítóak tudnak lenni néha. Szinte csak csalódást okoznak és mindig megbántják egymást.

Én halhatatlanom; mondd, mit csodálsz bennünk? Miért szeretsz minket? Miért védelmezel nap mint nap? Talán nem látod milyen süllyedő hajó lett a mi világunk? Vagy pont, hogy ezért vagy itt velünk? Mit remélsz? Miért remélsz örökké? Csak csalódás már minden.. 

Tudom, hogy fáj, de ne bánkódj kérlek. Segíts ki innen, vigyél magaddal, mert nem akarok így élni. Én halhatatlanom, kérlek ne hagyj magamra.. soha többé.

" Kinek kell az ilyen élet? "

Képzelj el egy olyan élet, ami sokkal jobban fáj, mint a halál...

Valahogy úgy érzem, hogy minden egyes nap amit megélek egyre csak mélyebbre sodor egy sötét alagútban. Akik eddig ott voltak velem és világítottak, hogy megtaláljam a kivezető utat, most eltűnni látszanak.. 

Hirtelen aggódni kezdtem. Félni, hogy nem látom őket többet viszont. 

Bármit megtenni értük.. Egészen tegnaping.

" Hát nem veszed észre mennyire fontos vagy nekünk? " - Nem, nem veszem észre.. Nem látok már semmit sem, mert mikor szükség volt rátok nem voltatok velem. Tudom, hogy ami történt az nem a ti hibátok, de ami a legjobban fáj az az, hogy nem tudtátok: nem is az enyém. 

Egyszerűen nem értetek meg. De nem számít, hiszen én így is szeretlek titeket. Ti azon ritka emberek közé tartoztok az életemben akik előtt képtelen voltam rejtőzni.. Igen, az álarcom elhagyott tegnap. Gyűlölök sírni mások előtt, és mégis megtörtént... És ez baj. Mert így még gyengébb vagyok és félek, hogy ez a gyengeség végleg megöl.

Away from me

Visszatartom a lélekzetem, míg ez az újabb élet kezdetét nem veszi. Elhúzódom; egy hamis mosoly mögé bújok, de..

Istenem.. úgy érzem, így mintha csak magamnak is hazudnék.. És közben elveszítem minden hitemet a dolgokba, amiket elértem idáig..
Túlélni a világot, és menni egyre csak előre. Közben harcolni önmagammal mint egy betegségel, ami végigfolyik az ereimen. Magamba nézek, de a szívem már megváltozott. Többé nem tudom már ezt folytatni, megvetem magamat amiért ilyen lettem.. Ilyen elveszett egy halott világban, valami kevés jót keresve és reménykedve.. de már belefáradtam az életbe amit idáig éltem..
Most felébredek, és megtalálom magamat; az árnyékomban amit magam köré teremtettem.. Régóta elvesztem már benned, csak ez a hely maradt nekem, amit magamnak képzeltem el.. Segíts, szabadíts meg..
Csak vigyél el engem a közelemből, távol önmagamtól..

Távol tőlem...

Halott virág

Egyszer eljön a pillanat a világban, mikor az utolsó virág is elhervad, az utolsó kapcsolat is elmúlik...

A világ olyan mint egy virág. Szépen lassan kinyílott az idők folyamán, majd idővel romlásnak indult. Elkezdett száradni, megváltozni.
Kezdetét vette szirmainak hullása..

~Első szirom: Mikor lehullik az első virágszirom, elmúlnak a felszínes kapcsolatok, ismeretek. Az emberek elhidegülnek egymástól, csak magukra gondolnak majd.

~Második szirom: Mikor lehullik a következő virágszirom is, elmúlnak a párkapcsolatok. Nem lesz szerelem a földön, az emberek már lassan felejtik el, mi az a 'szeretet'.

~Harmadik szirom: Mikor elérkezik az idő, hogy búcsút vegyen a következő szirom is, az emberek elhagyják családaikat, és elindulnak a maguk útján. Hazudnak, lopnak, csalnak. Mindent megtesznek majd, csakhogy mentsék önmagukat.

~Negyedik szirom: Mikor lehullik a negyedik szirom is a virágról, az emberek magukba fordulnak majd, és elveszítik a barátaikat. Nem lesznek barátságok, és semmi más formája sem a szeretetnek.

~Utolsó szirom: A megvilágosodás.. Mikor véget ér minden és lehullik az utolsó virágszirom, az emberek saját önzőségük közepette megvilágosulnak. Megfejtik az élet nagy titkát, és rájönnek az igazságra, de addigra már túl késő lesz. Nem lesz hová futni. Nincs kiút..

Pedig csak egy dolgot tanultak volna meg; csak egyetlen egy dolgot..

..egy kicsit is szeretni.

" Egy újabb idióta "

"Utálom mikor az emberek azt mondják nekünk, hogy mennyire szeretnek minket - hisz ezt mondják mindenkinek. Mikor először azt gondolod hogy igazából mondják, körbenézel és rájössz....

Te csak egy újabb idióta vagy."

Friendship

" Nincs értelme a virágnak, ha az nem virágzik. 
A barátság sem barátság, ha nem igaz. "

Hihetetlen, de igaz. A mi barátságunk pont olyan mint Ino és Sakura barátsága. Míg én ha lehet meghúzom magam, mint Sakura; te ott állsz mellettem és felkarolsz, mint Ino. Neked mindig is meg volt a maga személyiséged, ami miatt talán kicsit irigyeltelek is. De nem bántam, mert tudtam hogy ez fordítva is igaz. Te mindig, minden nap szép voltál, ami nekem kicsit rosszul is esett, mert én sajnos nem lehettem olyan szép. De nem is számít igazából. Hiszen még ha úgy is nézett ki, hogy teljesen különbözünk; azért mégis csak hasonlítunk. Köszönöm azt a sok segítséget amit eddig adtál; a vicces pillanatokat és a sok közös emléket. Köszönöm a szalagot is, majd igyekszem hordani. Köszönöm Ino; tudom hogy ha a jövőben más felé is sodródunk, barátok maradunk. Még akkor is ha néha úgy gondoljuk, hogy 'Nah, most már csak össze kéne veszni!' :)