A következő címkéjű bejegyzések mutatása: távolság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: távolság. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 2., szombat

“ Még ha rossz kedvem is van, tudok valamin mosolyogni ”

“ Mások furcsának tartanak... ” – Emlékszem régen ez mennyire rosszul esett. Akkor még elég fiatal voltam és sok mindent nem értettem. Panaszkodtam, mert fájt az, ahogy az emberek többsége viszonyult hozzám... Mára már tudom, hogy különcnek lenni áldásÉs az, hogy veled lehettem különc – még ha csak egy kis időre is lehettünk barátok – egy ajándék volt számomra. Köszönöm ezt neked.


- Mások furcsának tartanak... – mondtam.
 
- Én nem tudnálak annak nézni. – mondtad, majd folytattad. – Számomra te normális vagy. Picit őrült, de pont ez a jó. Nem unatkozom miközben beszélünk. Még ha rossz kedvem is van, tudok valamin mosolyogni... 

Azt hiszem, én is kicsit átvettem ezt a szokást. Legyek bármilyen rosszul is lélekben, valami mindig lesz, ami megmosolyogtat. Akár egy személy, vagy egy emlék, vagy csak egy apró jele a létezésnek, a friss levegő, a naplemente – bármi. Már lassan kezdem megérteni, hogy az embert mindig éri valami veszteség, valami ami tönkremegy, valaki aki elmegy.
Tudom, hogy ennek így kellett történnie, és nem mondom, hogy nem hiányzik, de elfogadtam. Számomra ez örökre egy olyan emlék marad, amely egyszerre mosolyogtat meg és szorítja össze a szívem. De tudom, hogy a boldogság nem a körülményeinktől függ, így még ha rossz kedvem is lesz, akkor is tudok majd valamin mosolyogni.

2011. december 31., szombat

Elérhetetlen világ

Örökre együtt fogunk maradni, megígérem...
   Együtt, efelől semmi kétség...
 
         
...ezt hittük. ❞    

Régen nem gondolkoztam azon, hogy mi is az, hogy barátság. Talán mivel nem volt alkalmam megtapasztalni nagyon, így nem is érdekelt. De aztán, olyanokat ismertem meg, akik nagyon fontosak lettek a számomra. Már nem úgy gondolkoztam mint azelőtt, mert ott voltak ők. Ők, akik megértették velem: a barátság nem csak egy szó. Tartozni akartam valahová, valakik közé, akik a barátaim. Egy olyan világnak akartam a része lenni, ami csak belőlünk áll. Mint egy csapat, mint egy család. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is szerettem volna, én talán sosem tartoztam közétek. Mert hiába mondtam, és mondtátok, hogy mi bármire képesek lennénk a másikért, mégis mindig ott volt a távolság köztünk. A ti világotok csodálatos volt, de számomra elérhetetlen..

E g y   v i l á g   a m i b e   n e m   l é p h e t t e m   b e . . 

E g y    v i l á g ,   a m i b e n    n e m    l é t e z i k


t á v o l s á g .

2011. november 30., szerda

Far away...

Utálom azt a szörnyű érzést, amikor azok az emberek akik számomra a legfontosabbak a világon, egyszerűen olyan messze laknak tőlem, hogy vagy soha nem is találkozhatok velük, vagy csak nagyon ritkán.. Pedig ők azok akikre én mindig odafigyelek, még hogyha ők néha ezt nem is látják. Lehet nem is sejtik, nekem mennyire fontosak, pedig számomra ők többet jelentenek a mindennél; a saját életemnél is..


E z e k   a z   e m b e r e k   a   b a r á t a i m . 

Ha akarnám sem tudnám elfelejteni őket, mert olyan kötelék köt minket össze, amelyet sem az idő, sem semmi más nem sebezhet meg. 

Ezek a személyek leírhatatlanul fontosak nekem. 
Az egyetlen dolog amit papírra lehetne venni, az csak pár név volna.. Lehet, egyeseknek ez csak egy-két szó, de nekem a világot jelentik..

Viki
Beri
Kyra
Kami
Kyo
Lilly
Mimi
Dani

Mindegyikük egyformán fontos ~ 

2011. március 19., szombat

Away from me


Visszatartom a lélekzetem, míg ez az újabb élet kezdetét nem veszi. Elhúzódom; egy hamis mosoly mögé bújok, de..

Istenem.. úgy érzem, így mintha csak magamnak is hazudnék.. És közben elveszítem minden hitemet a dolgokba, amiket elértem idáig..
Túlélni a világot, és menni egyre csak előre. Közben harcolni önmagammal mint egy betegségel, ami végigfolyik az ereimen. Magamba nézek, de a szívem már megváltozott. Többé nem tudom már ezt folytatni, megvetem magamat amiért ilyen lettem.. Ilyen elveszett egy halott világban, valami kevés jót keresve és reménykedve.. de már belefáradtam az életbe amit idáig éltem..
Most felébredek, és megtalálom magamat; az árnyékomban amit magam köré teremtettem.. Régóta elvesztem már benned, csak ez a hely maradt nekem, amit magamnak képzeltem el.. Segíts, szabadíts meg..
Csak vigyél el engem a közelemből, távol önmagamtól..

Távol tőlem...