Semmiség

“ A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem. ”

 

Most valahogy nem félek. Nem érzek semmit. Készen állok bármilyen megpróbáltatásra az életben. Nem aggódok semmi miatt. Minden nappal várva várom a pillanatot mikor végre hazatalálhatok. Haza, ahonnan küldtek engem. Vigye hát a szél minden énem ezer meg ezer felé, hogy mindenütt ott lehessek, és figyelhesselek titeket egy nap. Odafentről.. Ha virágszirmot fúj majd a szél felétek, gondoljatok rám. Egy semmiség voltam, éltem, meghaltam; de elfelejteni, nem felejtettelek el titeket.