Pánikroham

Meg tudom csinálni - gondoltam. Aztán meg: ha nem is vagyok képes rá, akkor is meg kell tennem. És ahogy kilépek a külvilágba - ahol olyan rég nem jártam már - a lépteim remegni kezdenek. Csak annyit kérek Uram, senki se lássa meg rajtam, csak kérlek ne vegyék észre...

Élni fogok

Szeretnék elmenni - ha lehetséges volna. Önző módon elmenni és hátrahagyni mindent. Talán lehetséges is. Talán könnyebb, mint hinné az ember. De az arcom mosolyra született és én még mindig csak itt állok. Csöndesen, egy helyben, egyedül. Talán sírni tudnék, de még mindig csak mosolygok.

Minden okkal történik. Okkal vagyok itt és oka van annak is, hogy élhetek.

Nem megyek. Nem mehetek.

Még élnem kell.

Élnem kell.

Élni fogok.

Édesem

Szólalj meg kérlek! Üvölts kicsiny

Lélek, ahogyan csak bírsz...!

Tégy amit akarsz, csak adj jelet,

Hogy még egy kicsit is, de élsz.

Vegyél levegőt, tartsd bent, majd fújd ki.

Látod? Nem nehéz, csak kérlek lélegezz!..

Miért adnád fel? Hiszen olyannyira erős vagy...

Ne hagyj el kérlek, ne hagyj el.

Emlékszel, mennyi mindent túléltünk már?

Ne menj el, kérlek, ne menj el...

Nyisd ki a szemedet és láss.

Nézz körbe, érezd a színeket,

Mint levegőt az arcodon...

Hunyd le a szemed, és nyisd ki újra.

Mit látsz? Ezt nevezzük világnak?

Tudod-e, hogy én milyennek látom?

Hogy én mit látok? Mit érzek?

Hajnalban a nyári széllel táncolok,

És mikor lehullanak az égről a csillagok,

Mikor az éjszaka és a nappal csókot vált,

Én csak mélyen belélegzem, és érzem, hogy élek,

Versenyt futok a gondolataimmal a messzeségbe...

Mikor oda érek, megállok, és az égre kiálltok,

Szakad az ég, süvít a szél, ahogy a bőrömhöz ér

Az égbolt lángol fent, de a szívem még jobban,

Pörögnek az órák, múlnak a percek,

Menekül a nap a horizont alá..

Gyere velem, legyünk erősek együtt!

Látod? Érted? Én szabad vagyok

A gondolataim végtelen világában.

Látod? Nyitva van a szemed?

Érzed-e tavasszal a virágok illatát?

Hallod-e a reggel a madarak dalát?

Felnézel az égre? Úsztál már a felhőkkel?

Gyere, és fogd meg a kezem...!

Ez a világ túl kevés neked és nekem~

Gyere, és fogd meg a kezem,

Az én világom elég lesz nekem és neked,

Édesem ～

Ez a mi döntésünk

Egyszer szeretném bebizonyítani magamnak, hogy érdemes élnem...

Egyszer szeretnék felmenni veled egy irtózatosan magas helyre, ahol társaink csak a csillagok. Egy helyre, ahol teljesen szabadnak érezhetjük magunkat - ahol nincsenek korlátok, se feszültség, csak a szín tiszta szabadság. Egy helyre, ahol egy pillanat alatt véget vethetnénk mindennek, de mi mégis az életet választjuk - mert érdemes élnünk.

Csak lenéznénk a mélybe - még talán el is képzelnénk, hogy milyen volna repülni - miközben a felemelő szél bejárná köröttünk a finom nyári éjszakát. Kitárnánk a karjainkat és hagynánk, hogy az eleven levegő körbefonjon minket... 

Nem kell, hogy repüljünk, az álmaink majd szárnyalnak helyettünk is.

Álmok, amikért érdemes élnünk, és küzdenünk!

Egyszer szeretnék felmenni veled egy irtózatosan magas helyre, egy olyan elképesztően más világba, ahol bármi megtörténhet ha hiszünk. Egy helyre, ahol kezünkben a sorsunk, ahol véget is vethetnénk az életünknek, de mi mégsem dobjuk el magunktól - mert érdemes élnünk.

EZ A MI DÖNTÉSÜNK.

Miért kell darabokra hullanunk, mondd?

Milyen csodálatos, összetett érzés: vágyni, hogy egy nap majd ott legyünk, ahol mindig is lenni szerettünk volna. Hátra hagyni ezt a nyomort, amiben most kell élnünk és csak szárnyalni az álmaink felé. De mindeközben élünk - hiszen élnünk kell - és darabokra hullanunk minden egyes nap, újra és újra...

Bármennyire is fáj, hát nem csodálatos érzés? Hogy mindig és mindig újra próbálkozunk, hogy sosem adjuk fel? Azt hiszem, talán ezért hívják a reményt veszélyes dolognak. Mert mindig a fülembe suttogja, hogy van tovább, hogy ne adjam fel, hogy kövessem az álmaim.

" Küzdj az álmaidért, és csak kövesd a szíved. "

És bár sokszor nehéz, mi mégis szaladunk tovább. Rohanunk az álmaink felé: a távoli, elérhetetlen, drága álmaink felé... Mert mi ilyenek vagyunk, ne kérdezd miért. Talán őrültek vagyunk, bolondok, nem normálisak, ebben a felszínes világban kitaszítottak, de nekünk legalább van valamink, amiért érdemes élni és küzdeni. És k

érdezheted, hogy miért kell darabokra hullanunk, mondd - hogy megértsük, hogyan kell repülni? Nem tudom, de egy nap meg fogom találni a módját - még ha szárnyak nélkül is...

Thank you

Rossz fordulatot vettem egyszer vagy kétszer, 

De rájöttem pár dologra a saját erőmből..

Rossz döntések voltak, ez minden..
Üdvözöllek az ostoba életemben!Bántottak, félre értettek ezen a helyen..Én vagyok mindig az "Ez így nem jó"...
Elhibázva mindent, mindig csak a második lehettem,

De ez egy tévedés.. csak alábecsülnek,
Nézd, még itt vagyok!

Szépen, szépen kérlek soha ne érezd,
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél!
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy,
Nem igaz! Te kibaszottul tökéletes vagy nekem!
Annyira szörnyű dolgokat mondasz, mikor magadról beszélsz..
Tévedsz! Változtasd meg a hangokat a fejedben,
Többé ne irányítsanak téged!
Olyan bonyolult, hogy boldognak tűnj? Meg tudod csinálni!
Annyira gyűlölettel teli...oly fárasztó játék...
Elég legyen! Én már elkergettem a saját démonjaim!

Látni akarom, ahogy te is ezt teszed!
Szépen, szépen kérlek soha ne érezd,
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél!
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy..
Te kibaszottul tökéletes vagy nekem!!

Az egész világ fél, de én lenyelem..
Próbáljuk, próbáljuk, próbáljuk, de nem próbáljuk túl keményen és ez csak az időm pazarlása...
Már nem érdekelnek a kritikák, mert mindenhol ott vannak..
Nem tetszik nekik a farmerom, nem értik a hajam..
Ismét visszahúzódunk mások elől,
Miért csináljuk ezt?

Miért csinálod ezt?

Miért csinálom ezt..?

Szépen, szépen kérlek soha ne érezd,
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél!
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy,
Nem igaz! Te kibaszottul tökéletes vagy nekem!
Tökéletes vagy, tökéletes vagy! :)
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy,
Te kibaszottul tökéletes vagy nekem…

* Köszönöm Viki



Csak egy gondolat

Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben.

Elidegenedés nélkül élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel.

Mondd ki finoman és világosan az igazságot, és hallgass meg másokat még az egyszerű és tudatlan lelkeket is.

Nekik is megvan a saját történetük.

Ne hasonlítsd magad senkihez, ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.

Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint te.

Örvendj terveidnek ugyanúgy, mint teljesítményeidnek!

Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is, ez egy igazi érték az idők változó virágzásában.

Légy óvatos a veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal.

De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik.

Sok egyén keresi a nagy ideálokat és mindenütt az élet hősiességgel van tele.

Légy önmagad!

Különösen ne színleld a barátságot.

Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával ugyanolyan örök, mint a fű.

Vedd szívesen az évek tanúságait, emelt fővel lemondva a fiatalságodról.

Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad a váratlan szerencsétlenségben.

De ne bosszantsd magad agyrémekkel.

Sok félelem születik fáradság és magány miatt.

Egy egészéges fegyelmen túl, légy jó magadhoz.

Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fákés a csillagok: jogod van itt lenni.

És hogy neked világos vagy nem a Világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.

Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben.

Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép.

Figyelj!

Törekedj a boldogságra!