Bárcsak...

"Minden este, mielőtt elalszom, azt kívánom, hogy az álmom valóra váljon. És minden reggel másra ébredek, és nem tudom meglátni a jövőt."

 
Ha kívánhatnék, azt kívánnám, hogy bárcsak szerettél volna és törődtél volna velem amikor szükségem volt rá. Bárcsak közelebb lettél volna hozzám, ha máshogy nem is, de lélekben közel. Akkor talán nem így alakultak volna a dolgok. Bárcsak megértetted volna, hogy mit éreztem és mit gondoltam akkor, mikor magamra hagytál. Bárcsak fontos lettem volna a számodra, ahogy te nekem még mindig. Bárcsak ne lenne ilyen nehéz nem rád gondolni, de ott vagy mindenütt a fejemben, a gondolataimban... 
Bárcsak el tudnálak engedni, de csak próbálom, próbálom, és nem megy. Mint mikor tövises bozótból próbálom leszakítani a rózsát, de nem érem el, az ágak csak megsebeznek... Bárcsak ne így történt volna - mondom mindig, reménytelenül, hiába. Bárcsak nekem se fájt volna, mint neked; bárcsak ne lenne minden ilyen nehéz, ami veled kapcsolatos, ami rád emlékeztet...

B á r c s a k   e g y   m á s i k   e m b e r   l e h e t n é k , 

v a l a k i   a k i t   t e   s z e r e t s z . 

B á r c s a k   k í v á n h a t n á m , 

c s a k   e z t   a z   e g y e t . ~

Életutak

Olvasd el ezt a kis történetet. 

Csak így tudhatod meg, hogy akkor, ott, mit gondolhatott 

és érezhetett a másik.~

Az azonos színű sorok egyet-egyet, míg egyben az egész egy teljes történetet alkotnak.

「 Legyen egyikőnk a piros, másikunk a kék, de ha összekeverjük őket, a lényeget úgyis a lila adja majd meg. 」

Csak megyünk azon a hosszú hosszú úton, de már rég nem együtt.
Mikor elhagytuk egymást, hátra sem néztem rád.
Emlékszel még rá? Mikor ahhoz az elágazáshoz értünk?
Megszakadt a szívem, de nem fordultam vissza.
Ott kellett választanunk, hogy merre megyünk tovább.
Eldöntöttem, hogy hagyom elmúlni, hogy nem hazudok többé neked, hogy van még remény.
Végül te azt választottad, amerre én nem mentem, így különváltunk.
Nem néztem vissza rád, bármennyire is fájt.
Ez volt a sorsunk? És mikor ér véget az utunk? Merre megyünk egyáltalán?
Nélküled most is csak céltalanul bolyongok. 
Szeretném tudni, nem-e fut össze ismét az utunk?
Elvágtam a kötelékünket azon a napon, de mi lesz mégis, ha újra látlak?
Hiszen amíg hiszek benne, lehetséges! Nem kell, hogy feladjam!
Félek, de lepleznem kell, hogy mit érzek irántad.
Látni akarlak, és hallani a hangod, de nem lehet, mert te már régen nem ezen az úton jársz.
Nem fordultam utánad, hogy el tudjam rejteni a fájdalmam, hogy ne lásd meg, hogyan vérzik el a szívem.
Most hátrafordulhatnék, de tudom, hogy te már nem vagy sehol.
Nem adom meg neked, hogy lásd a könnyeim, csak csendben hagyom, hogy azt hidd, hogy már nem érzek semmit.
És nem szeretném ismét azt a szörnyű érzést érezni - mint mikor szétváltunk - hogy te nem éreztél semmit, hiszen nem néztél vissza rám..
Ne fordulj utánam kérlek, mert nem akarom érezni a fájdalmad, hogy én nem nézek vissza rád, én, aki a szívem mélyén igazán....
És még mindig csak....
S
Z
E
R
E
T
L
E
K
.

Ki nem mondott szavak

Megakadályozhattad volna?.. 

Megfékezhettük volna?..

Meg tudtad volna állni, hogy ne így legyen?

..Nem fékezhetted meg.

Hiszen nem is akartad.

Mert nem mondod ki azokat a szavakat. 

Te képtelen vagy rájuk.

" Bocsáss meg kérlek. "

Csak várok, és várom, hogy egyszer majd talán egy nap te is felébredsz, és félálomban azt kérdezed "Nem hiányzik valami?" 

És bár nem fogsz sírni a hiányom miatt, tudom, mert már rég elfelejtettél.

Így nem érdemes várni többé.

Az idő is fölöslegessé válik.

Hát ennyire nem vagyok fontos többé?

Ennyire lényegtelen vagyok?

Nem hiányzik valami?

Nem hiányzik valaki?..

Emlékek

"Tudom jól, hogy a régi dolgokat már nem lehet visszahozni, csak reméltem. Hogyan is lehetne, mikor már nem is léteznek?"

 

Már elmúltak, így a múlt nincs többé. Olyan, mintha sosem létezett volna. Az egyetlen ami megmaradt azok az emlékek, hiszen ezeket magunkkal hoztuk a múltból a jelenbe. Amíg emlékezetben tartjuk őket, életben maradhatnak. Azonban ha elfelejtjük őket, megszűnnek létezni. Hiszen mi vagyunk az utolsók, akikben még él ez az emlék, de ha  mi is elengedjük azokat a dolgokat, amik régen olyan fontosak voltak nekünk, végleg elmúlnak majd.. Ahogy a holtak, úgy a feledett szavak, tettek, ígéretek, és érzések sem térnek vissza már..

N e m   l e s z   t ö b b é   s e n k i ,
a k i   e m l é k e z h e t n e    r á ju k . . .