Not here

Az életem valahogy olyan üresnek tűnik, mintha hiányozna belőle valami - talán az, hogy itt lennétek velem?...

Minden napom ugyanolyan; monoton és unalmas. Sosem történik semmi, ami most úgy igazán boldoggá tehetne. Mostanában - vagy talán mindig is? - minden nap szürke és közömbös a számomra.

Valahogy bármi történik, sehogy sem jó. Bármit látok, bármit mondok, bármit csinálok az lényegtelen.

Bármerre is megyek, a világ ugyanolyan szürke marad...

Mert akikre igazán szükségem lenne, ők nincsenek itt, hogy kiszínezzétek a világom - így hát be kell érnem a fekete-fehérrel.

Csak egy álom

Nagyobb az élet, mint te vagy; és én nem te vagyok.~

Minden amit tettem és tenni fogok.. csak egyre messzebbi lesz a számodra..

Azt hiszed nem látom? A távolságot a szemedben?.~

Jaj ne, túl sokat mondtam...

És végül feladtam.~

Én vagyok ott egyedül a sarokban... és én vagyok ott a reflektorfényben is. Ott vagyok mindenütt, és mégsem én vagyok... Én vagyok a fény, és én vagyok a sötétség is.. a te lelkedben.~

Elvesztve már a hitemet a dolgokban, amik valaha olyan fontosak voltak nekem, csak megpróbáltam mindig lépést tartani veled, de nem hiszem, és nem tudom végigcsinálni...

A botladozásaim, amik térdre kényszerítettek, a kudarcom, hogy mi van ha ez is csak mind képzelet?~
Gyere és légy itt, hogy tudjam hogy valóság vagy.~

És megint csak túl sokat mondtam...

És minden suttogása minden éberen töltött órának fáj, miközben válogatom meg a vallomásaim, hogy mi az amit mondhatnék.. És közben megpróbálom rajtad tartani a szemem, mint egy sebzett elveszett vak idióta..~

De jaj, túl sokat mondtam...

És mégsem eleget.~

Azt hittem téged hallottalak nevetni...

Azt hittem téged hallottalak sírni...

Azt hittem téged láttalak, ahogy próbálkozol... 

De tévednem kellet. Hogy is lehettél volna te?~

Mert minden csak egy álom volt.~

Csak egy álom volt..

Ahogy próbáltam..

sírtam...

Miért

próbáltam?...

Hiszen az úgyis csak egy álom volt...... egy álom volt..... 

...egy Álom..~