Egyszer eljön a pillanat a világban, mikor az utolsó virág is elhervad, az utolsó kapcsolat is elmúlik...
A világ olyan mint egy virág. Szépen lassan kinyílott az idők folyamán, majd idővel romlásnak indult. Elkezdett száradni, megváltozni.
Kezdetét vette szirmainak hullása..
Kezdetét vette szirmainak hullása..
~Első szirom: Mikor lehullik az első virágszirom, elmúlnak a felszínes kapcsolatok, ismeretek. Az emberek elhidegülnek egymástól, csak magukra gondolnak majd.
~Második szirom: Mikor lehullik a következő virágszirom is, elmúlnak a párkapcsolatok. Nem lesz szerelem a földön, az emberek már lassan felejtik el, mi az a 'szeretet'.
~Harmadik szirom: Mikor elérkezik az idő, hogy búcsút vegyen a következő szirom is, az emberek elhagyják családaikat, és elindulnak a maguk útján. Hazudnak, lopnak, csalnak. Mindent megtesznek majd, csakhogy mentsék önmagukat.
~Negyedik szirom: Mikor lehullik a negyedik szirom is a virágról, az emberek magukba fordulnak majd, és elveszítik a barátaikat. Nem lesznek barátságok, és semmi más formája sem a szeretetnek.
~Utolsó szirom: A megvilágosodás.. Mikor véget ér minden és lehullik az utolsó virágszirom, az emberek saját önzőségük közepette megvilágosulnak. Megfejtik az élet nagy titkát, és rájönnek az igazságra, de addigra már túl késő lesz. Nem lesz hová futni. Nincs kiút..
Pedig csak egy dolgot tanultak volna meg; csak egyetlen egy dolgot..
..egy kicsit is szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése