Istenem.. úgy érzem, így mintha csak magamnak is hazudnék.. És közben elveszítem minden hitemet a dolgokba, amiket elértem idáig..
Túlélni a világot, és menni egyre csak előre. Közben harcolni önmagammal mint egy betegségel, ami végigfolyik az ereimen. Magamba nézek, de a szívem már megváltozott. Többé nem tudom már ezt folytatni, megvetem magamat amiért ilyen lettem.. Ilyen elveszett egy halott világban, valami kevés jót keresve és reménykedve.. de már belefáradtam az életbe amit idáig éltem..
Most felébredek, és megtalálom magamat; az árnyékomban amit magam köré teremtettem.. Régóta elvesztem már benned, csak ez a hely maradt nekem, amit magamnak képzeltem el.. Segíts, szabadíts meg..
Csak vigyél el engem a közelemből, távol önmagamtól..
Távol tőlem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése