2010. december 3., péntek

Winter memories

Kérlek Istenem, kérlek add, hogy mindenki boldog legyen. Kérlek add, hogy a boldogság úgy borítson be bennünket, akár a gyengéden hulló hó.”

Mi az a hó? Valami tiszta, fehér dolog? Valami ami olyan látványt nyújt, ami megmarad az emberben? Nekem igen.
Szeretem a havazást. Olyan, mintha az évben felgyülemlett sok rossz és szomorú dolgot elborítaná egy fehér fátyollal. Persze vannak olyanok akik a havazás árnyalt oldalait veszik csak figyelembe, nem pedig a szépségét. Pedig az a pillanat, amit akkor lát az ember először az évben, olyan mélyreható. Egyszerre szép, és egyszerre szomorú. Ilyenkor azt kívánom, bárki aki ugyanazt az érzést éli át mint én, ne a szomorúságát fedezze fel a hónak, hanem az örömét. Azt a szépséget, ami képes mosolyt varázsolni az emberek arcára még a leghűvösebb időkben is. Ha pillanat ugyan véget is ér, a hó megmarad, az érzésekkel és emlékekkel együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése