“ Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, a legképtelenebb helyzetekben. ”
Egyszer csak elérkezik, betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezősködik. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, visszaemlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül.. váratlanul. És így telnek a mindennapok. A jókedv jön-megy, és néha helyette az üresség, a hiányérzet marad. Egy dolog néha olyan, mintha mindig hiányozna, hiába vesz körül sok-sok minden más. A gondolataim összekuszálódnak;
ilyenkor nem tudom, mit tegyek..
ilyenkor nem tudom, mit tegyek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése