Tudom, hogy ez a világ ilyen - és mi bűnösök vagyunk benne - de mondd, miért kell ennyi fájdalom árán megtanulnunk magát az életet? Valamit mindig rosszul csinálunk. Valakit mindig el fogunk veszíteni. Valahogy mindig lesz, hogy egyedül maradunk. Valahogy mindig fog fájni valami. Valahogy mindig hiányozni fog valami és valaki. Az élet ilyen - és tudom, hogy nagyon nehéz - de tovább kell menni. Lehet, hogy az az egy lépés, ami a jövődbe vezet, az utolsód lesz itt ezen a helyen ahol most élsz. Lehet, hogy úgy érzed, halott vagy már a sok szenvedéstől, hogy nem bírod tovább, de mégsem szabad megállni. El kell érni azt a pontot, ahol már nem számít, hogy teljesen magadra hagytak-e vagy nem. Ahol mindegy hogy emlékszel-e már egy névre, egy hangra, vagy egy személyre. Ahol legyőzöd a sírást és magadba fojtod a fájdalmat. Ez a pont a cél, amit el kell érned. Ahhoz viszont, hogy ezt elérd végig kell csinálnod ezt, amit életnek nevezünk. De készülj fel, hogy nem lesz könnyű, és akármennyire is próbálkozni fogsz, valamit mindig rosszul fogsz csinálni, mert az életed sajnos - bármennyire is fáj - nem egy, hanem több embertől is függ, az az igazság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése