Ne sírj kedves, hiszen ez a világ ilyen. Fertőzött a gonosztól.
Ne hullass könnyeket, kérlek! Nem érdemli meg ez a hely, sem az itt élő szánalmas emberek, hogy megsirasd értéktelen érzéseiket, és "fájdalmukat".
Menekülhetsz, de hiába. Ez egy börtön és mi itt ragadtunk. "Leszünk-e valaha szabadak?" - Hát leszünk-e valaha boldogok?...
Sikíthatsz, üvölthetsz teljes erődből - de fölösleges, hisz senki sem hallja, csak én.
Azt hiszed szeretnek?? Azt hiszed jó vagy?? Hogyan volna ez lehetséges, mondd kedves? Hát nem szánalomra méltó, ahogy küzdesz, ahogy próbálkozol jobb lenni, hogy megfelelj másoknak, hogy szeressenek??
Egyedül vagy megint - velem, a gondolataiddal - és nincs hová mennünk. Üldöz a mennyország, és kísért a pokol. Megvet és eltaszít ez a világ, mert mások vagyunk, mint a megszokott emberek.
De ne sírj kedves, nézd, én sem tudok már.
Ez a világ ilyen, és egy ilyenért kár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése