Tudod gyűlölöm a távolságot, mert pont azoktól szakít el, akiket a legjobban szeretek.
Igazságos ez? Mindig ezen gondolkodom... Mi van, ha a távolság csak meg akar óvni attól a szenvedéstől, hogy ők mégsem szeretnek engem annyira, mint én őket?...
Van fogalmatok róla, hogy milyen fontosak vagytok nekem?
Érzitek? Érzitek egyáltalán?
Tudjátok milyen nehéz nem sírni mikor mellettem vagytok?
Csak mosolygok mindig, és ti sosem veszitek észre...
...azt a mélyen bennem szunnyadó szomorúságot.
És mikor mondják nekem, hogy milyen szép a mosolyom - hogy milyen jó látni hogy én ilyen boldog, gondtalan ember vagyok - rájövök: a legjobb színész vagyok az egész világon.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése