Vesztettem ellened, élet...
Te olyan erős voltál. Mindig és mindig. Erősebb mint ami én valaha is lehettem volna.
Miért vettél el tőlem annyi mindent??
Tudom hogy utálsz, és jól teszed... hiszen nincs mit szeretni rajtam.
Tudom hogy utálsz, és jól teszed... hiszen nincs mit szeretni rajtam.
Vér.. és sebhelyek. azok a régi, elfeledettnek hitt dolgok... csak mélyebbre és mélyebbre ástam őket. Sosem bírtam megoldani őket egyedül...
Zuhanok, és egyre lejjebb süllyedünk. Megöl minket a világ..
Félelem... és halál. Azok a szavak amiket elfolytunk.
"Szeretlek." - az egyetlen kulcs a kijárathoz. De merre van a zár? Nem találom...
..Azt hiszem, én nem jutok ki soha többé.
de lehet, hogy már nem is kell..
Nincs szüksége rám a világnak,
nekem pedig nincs szükségem az életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése