"Mindenki tudja jól, hogy van az a bizonyos hely, csak senki sem mer beszélni róla."
Tudjuk jól, hogy van az a hely.
Egy hely, ahol a csillagok rémálmokból, és az égbolt félelemből született meg. Ott, ahol a szívek üvegből, az otthonok könnyekből vannak. A sírás kínzó csöndből, a szavak gyilkos késekből állnak. Ezen a helyen az álmok is csak küzdelmek a túlélésért... A lelkek papírból, az eszmék lángokból keletkeztek. Az érzések, mint a hamu hullanak szét, a tüzesen vöröslő fájdalomban. Egy hely, ahol a félelem és a gyötrelem az úr. Ott, ahol nincs többé fény...
Dönthetünk, de ha a rossz utat választjuk, részesévé válunk ennek kegyetlen játéknak. Végül egybeolvadunk vele, és elveszítjük a szívünket, azt akik valaha voltunk... Többé már nem érzünk többet az undornál. Itt, ahol még a szivárvány is porrá és hamuvá válik csupán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése