Most már tudom, miért kellett, hogy megismerjelek.
Nem voltam angyal, de fontos a számodra. Nem voltak szárnyaim, de segíteni akartam. Beléptem hát a világodba, ahol túl nagy volt a sötétség a számomra. Én, aki egy fényesebb helyről jöttem a sötétebbe, nem láttam odabennt. A te szemed viszont már megszokta a sötétet és mindent láttál. Láttad, ahogy kereslek a sötétben, ahogy kapálózok, hogy elérjelek, de te mindig egy kicsivel hátrébb és hátrébb léptél tőlem, mikor már majdnem elértelek. Volt hogy azt hittem, nem vagyok fontos számodra, hogy csak ellöksz magadtól, hogy én is csak egy újabb idióta vagyok a sok közül; de tudom, hogy rosszul gondoltam. Csak féltél nehogy rájöjjenek milyen érzékeny vagy.
Lehet hogy számomra néha veszélyes a te világod sötét része, de tudom hogy van ott fény is. Ez a fény adja a reményt, hogy ha kell, örökre ott maradjak a szívedben.
Nem megyek el addig, míg ki nem húztalak abból a sötétségből.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése