Bárhová tartottam te mindig velem voltál,
A szivárvány színei közt is te ragyogtál.
Boldog voltam, hogy velem voltál mindig,
És hogy képes voltál bennem bízni, hinni.
Nem volt olyan nap, hogy ne szerettelek volna,
Így is, úgy is; élve vagy halva.
Bárhová tartok, te most is velem vagy,
A fejemből nem törlődik ki a gondolat.
Látlak én a víznek tükörsima felszínén,
Vagy a hegyek vonulatainak peremén.
Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád,
Arcodat látom mindenhol már.
Bárhová is fogok tartani, mindig velem leszel,
Nem szakít el én tőlem már semmi sem.
Hogyha magasan is jársz majd a felhők közt,
Látni foglak akkor is az égen, ott fönt.
Nem lesz olyan nap, hogy ne hiányoznál,
Hogy elindultál az utadon, és engem itthagytál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése