Egyedül

"A testem képtelen itt maradni; a szívem képtelen elmenni. "

Kicsi piros bőröndöm készen áll az indulásra, teles-tele törött álokkal. Ez minden amit magammal vinnék arra a hosszú útra. Egy szót sem szólok, nem eléktelenkedek. Kicsit talán úgy is érzem, ezerszer volt már ilyen; de most mégis, elhagyom az 'otthonom'.. Telik az idő, múlik a pillanat. Minden ami eddig volt nekem, már csak múlt maradt. Lélekben elmentem; aki itt maradt, nem hasonlít rám. Tudom hogy nem vesztem el; egyszerűen csak, egyedül vagyok. De nem fogok sírni, nem adom fel; mert nem mehetek vissza, most, még nem. Még fel kell ébrednem, mert csak így ismerhetem meg önmagamat, hogy ki is vagyok valójában.. Mutasd meg az árnyákomban, mely igaz dolgok hazudnak nekem. Így elfogadhatóbb lesz a sivár, sötét, üres világ. Elbújok hát, itt az árnyékom mögött biztonságban vagyok, szabad vagyok. Tudom, mehetnék máshova is, de képtelen vagyok 'hazatérni' ahova tudom, hogy tartozok. Telik az idő, múlik a pillanat. Már nincs hová mennem; nem tudok maradni...