Bárcsak...

"Minden este, mielőtt elalszom, azt kívánom, hogy az álmom valóra váljon. És minden reggel másra ébredek, és nem tudom meglátni a jövőt."

 
Ha kívánhatnék, azt kívánnám, hogy bárcsak szerettél volna és törődtél volna velem amikor szükségem volt rá. Bárcsak közelebb lettél volna hozzám, ha máshogy nem is, de lélekben közel. Akkor talán nem így alakultak volna a dolgok. Bárcsak megértetted volna, hogy mit éreztem és mit gondoltam akkor, mikor magamra hagytál. Bárcsak fontos lettem volna a számodra, ahogy te nekem még mindig. Bárcsak ne lenne ilyen nehéz nem rád gondolni, de ott vagy mindenütt a fejemben, a gondolataimban... 
Bárcsak el tudnálak engedni, de csak próbálom, próbálom, és nem megy. Mint mikor tövises bozótból próbálom leszakítani a rózsát, de nem érem el, az ágak csak megsebeznek... Bárcsak ne így történt volna - mondom mindig, reménytelenül, hiába. Bárcsak nekem se fájt volna, mint neked; bárcsak ne lenne minden ilyen nehéz, ami veled kapcsolatos, ami rád emlékeztet...

B á r c s a k   e g y   m á s i k   e m b e r   l e h e t n é k , 

v a l a k i   a k i t   t e   s z e r e t s z . 

B á r c s a k   k í v á n h a t n á m , 

c s a k   e z t   a z   e g y e t . ~