Valami történt.
Lehet hogy kellett ez nekem, beismerem. Fájt, de elviselem ezt is.
Sokat gondolkoztam az életemen, a saját életemen. Tudom, hogy álom az amiben élek, és ez az álom megöl ha így folytatom tovább... Néha csak csöndben sírok a szobámban és azt kívánom: bárcsak igaz lenne. Igen, azt kívánom, hogy bárcsak az életem igaz részei lehetnétek az álmaim, de néha már nem tudom mit gondoljak.. Túl naív vagyok, és mindig és mindig beleesek abba a sötét gödörbe, ahonnan nincs kiút.
Szánalmas vagyok... vagy ez volna az ára a szeretetemnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése