Szeretnék a sarkamra állni végre, de mégis mikor már majdnem sikerül valamit mindig elrontok. Nem tudok járni... Talán sosem tudtam. Néha úgy érzem, nincs aki segítene megtanítani erre, pedig annyira szeretném. Elvárom másoktól hogy jószívűek legyenek és.. én is szeretnék "elég jó" lenni. Egyszerűen csak jó.. de nem tudom, hogy képes vagyok-e rá.
A szavaimat nem értitek meg. A hangom nem ér el hozzátok.. Tehetetlenség, fájdalom.. Tényleg minden az én hibám? Bárcsak hallanád most a hangom, ahogy halkan sírok a szobámban. Bárcsak elérhetném, de olyan messze van az ajtó.. Nem tudok járni, ezért esélyem sincs, hogy elérjem. Mint egy élettelen baba, többé már nem tudok mozdulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése