Vannak dolgok, amiket sosem mondunk ki,
mert könnyebb nélkülük és dolgok, amiket sosem
teszünk meg, hiába is vágyunk rájuk…
Tudom, hogy így próbálsz meg elengedni és olyan önző vagyok, mert gyűlölöm mikor ezt teszed. Pedig semmi jogom sincs nálam tartanom a szíved. Túl értékes ahhoz, hogy én vigyázzak rá.
Bárcsak ne engednél el - nem felejtenél el és adnád a szívedet másnak -
de ilyen önző nem lehetek, hogy erre vágyjak.
Bárcsak lehetnék egy kedves emlék neked.
Másra már nem is vágyom - úgysem lehet.
Bárcsak úgy emlékeznél rám, ahogy megismertél: a lány a sötétben, akinek nem láttad hogy ragyognak a szemei,
de tudtad, mert legbelül már ismertél.
“Enyém a szíved
Tiéd az enyém
Rendben?”
Nem hiszem, hogy képes leszek kitépett szívvel tovább élni, de megígérem, hogy meg fogok próbálni tovább létezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése