Sweet little illusions

A napra szerettél volna nézni, de te csak a holdat láthattad bennem. Ez vagyok én és ha valami rendkívülit vártál, sajnálom, hogy csalódnod kellett. 

Én nem vagyok különleges.

Én olyan vagyok mint a hold - árnyéka csupán a napnak - aki szívén hordja az ég minden csillagát, míg el nem jön a hajnal. Akkor megszűnök, meghalok - újra és újra, minden reggelen - és te nem láthatsz többé. Láthatatlanná válok és csak mikor megint leszáll az éj találhatsz rám újra. És akkor, az éjszaka sötétjében azzá válok amivé te alkotsz. Olyanná formálsz képzeleteddel amivé szeretnél. Hiheted, hogy én vagyok a nap, az életet adó fény, de attól én még mindig csak hold maradok: fakó, sápadt megismerhetetlenség.

Egy csillag az égen

"Az égre nézek és a hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Köszönöm, hogy vannak ilyen barátaim. Majd kívánok; de csak egyet: legyenek mindenkinek ilyen jó barátai! "

Azt hiszem igaz, mi tényleg elég durván összevonzottuk egymást. Mikor megismertelek valahogy csak úgy szóba elegyedtünk, de mégis úgy érzem, mintha már régóta ismernélek. Szerintem egy barát akkor is jól ismeri a másikat, ha még sosem találkoztak, vagy csak nagyon ritkán. Én nagyon várom azt a napot, mikor majd személyesen is találkozunk, és testvérként ölelhetjük egymást. A barátom vagy, és én is neked. Egy csillag vagy az én világom egén; az egyik legfényesebb. Azt kívánom; sose ragyogjon le az a csillag. Váltsd valóra az álmaid; és ha úgy érzed, halványodik a fényed, én mindig ott leszek, hogy ismét felragyoghass. :)

- egy barátomnak