Me - no more

Drinking wine 

With plastic tears 

Falling down 

On my face. 

Will my dreams

Ever come true?

Or will them fall 

From that height?

Dreaming it all

Again and again

Won't help me

To reach them.

Darling you're

A way too far,

Like a bright star

From the pale sun.

Please don't leave

Me - no more,

I can't wait

For that long.

It's a curse

I can't breathe,

I feel too much,

More than I can bear.

Let me live

Only for you.

Forget my past,

Kiss my future.

Let me belive

For once more 

That you're true

As I see you...

Firework

Éjszakában hulló csillagok, alászálló szomorú csillámpor.. 
Miért vagy ily gyönyörű, ily csodás? Ide is hullasz, oda is esel, szép kis szikravirág. Hiába; mindez csak néhány perc. 
Néhány pillanat a világ is..

Mindenki milyen boldog; mind a sok-sok ember körülöttem. Új esztendő következik. Az emberek ilyenkor gyakran tesznek újévi fogadalmakat, és reménységet várnak az új életre. Én nem várok semmit, nem reménykedem, nem csodálok. Csak úgy megtanultam megszokni, hogy mindig ez van. Mint ez az év, a következő is csak ugyanolyan lesz. Mint egy szélsebesen elmúló pillanat. Igaz most van jelen; s volt múlt is; lesz jövő is. De a pillanat most van; és egyszer csak. 'Tűzijáték'..

Sötét volt odakint, de egyszercsak fény világította be az eget; az éjszakában millió hullócsillag esett le ránk. Különös érzés fogott el; nem számított semmi sem, nyújtottam a kezemet, hogy elérjem. 'Már majdnem megvan'. De ez is csak egy pillanat. Mostanra már csak emlék. Mire elérném, eltűnik. Amilyen hirtelen felragyogott, olyan gyorsan vált a semmivé. Olyan mint az élet. Csak néhány percnek látszik..

Barátság

Ha egyedül leszel, én leszek az árnyékod; ha sírnod kell, én leszek a támaszod; ha szeretnél boldog lenni, én leszek a mosolyod. De ha egyszerűen csak egy barátra van szükséged, én csak én leszek.

Mikor együtt vagyunk, együtt álmodunk. A te érzéseid az én érzéseim is. Mikor megismertelek, nem nagyon kedveltük egymást, és most mégis, te lettél az egyik legjobb barátom. Mert te megértesz, mert pontosan olyan vagy mit én. Te is utálod magad, pont mint én. Tudom, hogy egyedül nem tudunk kimászni abból a sötét mélységből, de együtt igen. A barátságunk átvészel majd mindent, a végső időkig kitartunk. De közben változik minden. Mi lesz velünk? Mi lesz a barátainkkal? Az emberekkel? Nem tudom mi fog történni.. Már nem tudok semmit sem biztosan. Minden egyes nap azzal nyugtatjuk magunkat, hogy majd kinőjük mindezt. De az idő közben csak telik-múlik. És vele együtt múlunk el mi is. Csak három dolog maradt itt nekünk, ami biztosan nem változik, bármilyen idők jönnek is. Kitartás, remény, barátság..

Figyelni fogok rád

“Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. Ha ezt teszed, ragyogó fény hatol majd a szívedbe, és felolvasztja azt, ami megfagyott..”

Tudom, most mit érzel, és bárcsak tudnék segíteni. Még ha olyan nagy is az az űr, kell lennie megoldásnak, amivel befedhetjük azt. Kicsit talán haragszom is rád azért, ahogy megpróbálod eltüntetni a dolgokat. Pedig tudom, hogy nem te tehetsz róla, hogy így alakult.

Megfagyott a szív, talán össze is tört. Minden egyes darabja szerteszét szóródott a szélben, mint a gyermekláncfű magjai. Te mindenütt ott vagy, de önmagadban mégsem. Valami hiányzik. Valami ami helyett ottmaradt az az űr, és most nem tudod mit is tegyél igazán.

Sokan vesznek körül, akik meg akarnak változtatni, míg ott vannak a többiek, akik azt remélik olyan leszel, mint régen. Csak te döntheted el, mit választasz. De azt biztosra tudom, hogy mindig lesz melletted valaki aki figyelni fog rád. 

Me: Hope

Az emberek többsége úgy él, ahogy épp a jelen körülményei alakítják őket. Titkon mindig épp arra sodródnak, ahol elismerést, elfogadást és szeretetet kapnak. Persze ezek olyan dolgok, amiket nem mondhatunk ki direktbe, hogy vágyunk rájuk. Senki sem akar sebezhetőnek tűnni, ezért az emberek többsége inkább csak beáll a sorba... A sorba, ahova én nem tartozom.

Egyszer kaptam egy nevet - egy becenevet. Úgy hívtak "Hope". Ez annyit jelent, hogy "remény". Egy fontos személy aggatta rám, és akkor úgy gondoltuk jó választás lesz, hiszen remekül jellemzi majd "reményteli" személyiségem. Akkor azt gondoltam, örökké tart majd ez a reménység, de az idő és a változások sokat alakítottak rajtam is. Valójában sokszor voltam/vagyok szomorú - különböző okok miatt, de bármi is volt, végül mindig csak reménykedtem. És a "hit, remény, szeretet" - ez a három különleges dolog - valahogy örökre bennem maradt.

Talán már nem használom, úgysem ez az igazi nevem. De van-e értelme a neveknek igazából? Nem-e csak egy név? Hope - remény - én; számít vajon még?...