Ismét

Láttam magamat zuhanni, kívülről. Olyan furcsa, meghatározatlan, távoli érzés volt. Mintha ketté vált volna a lelkem és a testem egy pillanatra. De tudtam, hogy nem láthatja meg senki, nem veheti észre senki. Ezért elrejtettem egészen mélyen. Aztán olyan jól sikerült, hogy többé nem találtam meg én sem. Csak elmerengtem, mikor jött az újabb vihar…

És ahogy kavarognak a gondolataim kint sétálgatva az esőben – elveszve, mint aki nem tudja merre tart, épp úgy, mint azon a napon – nem értem, miért lesz nedves az arcom. Ismét, ma is… 

Angyalok

• Kisfiú: Te egy angyal vagy?
• Lány: ..Tessék?
• Kisfiú: Anyukám azt mondta nekem, hogy azok, akiknek meg van jelölve a csuklójuk angyalok.
• Lány: Én nem vagyok...
• Kisfiú: Dehogyis nem! Anyukám azt mondta, hogy csak az angyalok bántják magukat, mert nem szeretnek itt élni a földön. Ez a világ tönkreteszi őket, túl érzékenyek mások és a saját fájdalmaikra is. 
• Lány: Tudod.. anyukád igazán bölcs.
• Kisfiú: Köszönöm. Ő is egy angyal, de ő már hazatért...
• 
  

Magány

..Akkor ott, abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden régi szép pillanatot. Még egyszer látni az ő rendíthetetlen mosolyát, még egyszer felidézni azt a sok beszélgetést, közös nevetést. Megélni mindent újra ugyanúgy, és közben keresni a hibát amit vétettem.. 

“ H á t h a   v a n   m é g   r e m é n y . ”

De ez sajnos nem így lett. A mi történetünk már rég véget ért, és már semmi sincs, ami visszahozhatná őt..

“ M a g á n y . ”

 V é g ü l   c s a k   e z   m a r a d   n e k ü n k . .

Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy hogyan és hol keresem. Túl későn jött az életembe, és túl korán ment el...

Semmiség

“ A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem. ”

 

Most valahogy nem félek. Nem érzek semmit. Készen állok bármilyen megpróbáltatásra az életben. Nem aggódok semmi miatt. Minden nappal várva várom a pillanatot mikor végre hazatalálhatok. Haza, ahonnan küldtek engem. Vigye hát a szél minden énem ezer meg ezer felé, hogy mindenütt ott lehessek, és figyelhesselek titeket egy nap. Odafentről.. Ha virágszirmot fúj majd a szél felétek, gondoljatok rám. Egy semmiség voltam, éltem, meghaltam; de elfelejteni, nem felejtettelek el titeket.