Nem.. nem tudod, hogy milyen érzés!
Ezek az önző szavak végül megint csak nem voltak képesek elhagyni a számat....
Csak magamban tartottam őket, ahogy sok minden mást is. Édes mindegy - gondoltam - hogy egyel több, vagy kevesebb titok van idebent, bennem.
És csak reménykedtem, még mindig.. és mindig.. és mindig... hogy még hallok felőled valaha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése