Az a régi csapat...

❝ A szeretet azt jelenti, hogy boldognak akarjuk tudni a másik felet, még akkor is ha az illető nem lehet velünk örökké. ❞

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az, hogy "a csapat", és hogy mikor alakult ki mindez, ami köztünk van jelenleg. Mikor kötettettek meg azok a kötelékek? És mégis mit jelent ez valójában az én számomra?..

Azt hiszem, ez az egész csak sodródás volt az árral. Talán így is kellett lennie. De az, hogy egy kis időre "a csapat" tagja lehettem, nagyon boldoggá tett. Végre volt valami, ami érzékeltette velem, hogy tartozom valahová, valakikhez. Néha talán úgy is gondoltam, hogy ők a családom.

De aztán körbenéztem a világban, és rájöttem: nem létezik az a család, ahová annyira tartozni akartam. Nem létezik "a csapat", csak "egy csapat". Egy csapat, ahová tartoztam, és ha meghalok, vagy elmegyek innen messzire is a csapat része maradok. Mindig. Lehet, hogy ez csak "egy csapat", és lehet, hogy már semmi sem olyan mint régen, és nem is lesz, de én még mindig, szentül szeretném hinni, hogy számomra ez a család, "a csapat", ami végig kísér majd egész életemben. 

Far away...

Utálom azt a szörnyű érzést, amikor azok az emberek akik számomra a legfontosabbak a világon, egyszerűen olyan messze laknak tőlem, hogy vagy soha nem is találkozhatok velük, vagy csak nagyon ritkán.. Pedig ők azok akikre én mindig odafigyelek, még hogyha ők néha ezt nem is látják. Lehet nem is sejtik, nekem mennyire fontosak, pedig számomra ők többet jelentenek a mindennél; a saját életemnél is..

E z e k   a z   e m b e r e k   a   b a r á t a i m . 

Ha akarnám sem tudnám elfelejteni őket, mert olyan kötelék köt minket össze, amelyet sem az idő, sem semmi más nem sebezhet meg. 

Ezek a személyek leírhatatlanul fontosak nekem. 

Az egyetlen dolog amit papírra lehetne venni, az csak pár név volna.. Lehet, egyeseknek ez csak egy-két szó, de nekem a világot jelentik..

Viki

Beri

Kyra

Kami

Kyo

Lilly

Mimi

Dani

Mindegyikük egyformán fontos ~ 

Figyelni fogok rá, hogy az irántad érzett szeretetem nagyobb legyen a fájdalmamnál

...Azt hiszem, részben azért történtek végül azok dolgok, mert nem tudtam, mit csináljak. Mindig csak azon gondolkoztam, hogy írjak-e neked, csakhogy mondjak valamit, de aztán a gondolat hogy úgyis csak hülyének nézel, vagy csak szimplán nem válaszolsz, rohadtul megrémített.

És végül nem csináltam.. semmit. 

Fáj hogy csak úgy itthagytál, de el kell hogy viselnem.

Igazából nem is rád vagyok mérges, hanem magamra.. azért, mert hagytalak csak így elmenni.

A lifetime ago

Valami történt.
Lehet hogy kellett ez nekem, beismerem. Fájt, de elviselem ezt is.

Sokat gondolkoztam az életemen, a saját életemen. Tudom, hogy álom az amiben élek, és ez az álom megöl ha így folytatom tovább... Néha csak csöndben sírok a szobámban és azt kívánom: bárcsak igaz lenne. Igen, azt kívánom, hogy bárcsak az életem igaz részei lehetnétek az álmaim, de néha már nem tudom mit gondoljak.. Túl naív vagyok, és mindig és mindig beleesek abba a sötét gödörbe, ahonnan nincs kiút.
 
Szánalmas vagyok... vagy ez volna az ára a szeretetemnek?
 

Az igazság

Az 'Igazi barátot' keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy nagyon nagy hiba volt. Most már az 'Igazat' keresem. Mert az 'Igazi' szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az 'Igaz' odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az 'Igazi' megcsókolja a kezed, az 'Igaz' megfogja, és visszaránt a legsötétebb gödörből is... Az 'Igazi' álmodik veled, az 'Igaz' virraszt melletted. Az 'Igaziba' belehalsz, az 'Igaz' meghal érted, ha kell.

Én 'Igaz' vagyok... na és ti?