2011. október 30., vasárnap

Figyelni fogok rá, hogy az irántad érzett szeretetem nagyobb legyen a fájdalmamnál

...Azt hiszem, részben azért történtek végül azok dolgok, mert nem tudtam, mit csináljak. Mindig csak azon gondolkoztam, hogy írjak-e neked, csakhogy mondjak valamit, de aztán a gondolat hogy úgyis csak hülyének nézel, vagy csak szimplán nem válaszolsz, rohadtul megrémített.

És végül nem csináltam.. semmit. 

Fáj hogy csak úgy itthagytál, de el kell hogy viselnem.
Igazából nem is rád vagyok mérges, hanem magamra.. azért, mert hagytalak csak így elmenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése