2014. augusztus 20., szerda

Édesem

Szólalj meg kérlek! Üvölts kicsiny
Lélek, ahogyan csak bírsz...!
Tégy amit akarsz, csak adj jelet,
Hogy még egy kicsit is, de élsz.
Vegyél levegőt, tartsd bent, majd fújd ki.
Látod? Nem nehéz, csak kérlek lélegezz!..
Miért adnád fel? Hiszen olyannyira erős vagy...
Ne hagyj el kérlek, ne hagyj el.
Emlékszel, mennyi mindent túléltünk már?
Ne menj el, kérlek, ne menj el...
Nyisd ki a szemedet és láss.
Nézz körbe, érezd a színeket,
Mint levegőt az arcodon...
Hunyd le a szemed, és nyisd ki újra.
Mit látsz? Ezt nevezzük világnak?
Tudod-e, hogy én milyennek látom?
Hogy én mit látok? Mit érzek?
Hajnalban a nyári széllel táncolok,
És mikor lehullanak az égről a csillagok,
Mikor az éjszaka és a nappal csókot vált,
Én csak mélyen belélegzem, és érzem, hogy élek,
Versenyt futok a gondolataimmal a messzeségbe...
Mikor oda érek, megállok, és az égre kiálltok,
Szakad az ég, süvít a szél, ahogy a bőrömhöz ér
Az égbolt lángol fent, de a szívem még jobban,
Pörögnek az órák, múlnak a percek,
Menekül a nap a horizont alá..
Gyere velem, legyünk erősek együtt!
Látod? Érted? Én szabad vagyok
A gondolataim végtelen világában.
Látod? Nyitva van a szemed?
Érzed-e tavasszal a virágok illatát?
Hallod-e a reggel a madarak dalát?
Felnézel az égre? Úsztál már a felhőkkel?
Gyere, és fogd meg a kezem...!
Ez a világ túl kevés neked és nekem~
Gyere, és fogd meg a kezem,
Az én világom elég lesz nekem és neked,
Édesem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése