Olvasd el ezt a kis történetet.
Csak így tudhatod meg, hogy akkor, ott, mit gondolhatott
és érezhetett a másik.~
Az azonos színű sorok egyet-egyet, míg egyben az egész egy teljes történetet alkotnak.
「 Legyen egyikőnk a piros, másikunk a kék, de ha összekeverjük őket, a lényeget úgyis a lila adja majd meg. 」
Mikor elhagytuk egymást, hátra sem néztem rád.
Emlékszel még rá? Mikor ahhoz az elágazáshoz értünk?
Megszakadt a szívem, de nem fordultam vissza.
Ott kellett választanunk, hogy merre megyünk tovább.
Eldöntöttem, hogy hagyom elmúlni, hogy nem hazudok többé neked, hogy van még remény.
Végül te azt választottad, amerre én nem mentem, így különváltunk.
Nem néztem vissza rád, bármennyire is fájt.
Ez volt a sorsunk? És mikor ér véget az utunk? Merre megyünk egyáltalán?
Nélküled most is csak céltalanul bolyongok.
Szeretném tudni, nem-e fut össze ismét az utunk?
Elvágtam a kötelékünket azon a napon, de mi lesz mégis, ha újra látlak?
Hiszen amíg hiszek benne, lehetséges! Nem kell, hogy feladjam!
Félek, de lepleznem kell, hogy mit érzek irántad.
Látni akarlak, és hallani a hangod, de nem lehet, mert te már régen nem ezen az úton jársz.
Nem fordultam utánad, hogy el tudjam rejteni a fájdalmam, hogy ne lásd meg, hogyan vérzik el a szívem.
Most hátrafordulhatnék, de tudom, hogy te már nem vagy sehol.
Nem adom meg neked, hogy lásd a könnyeim, csak csendben hagyom, hogy azt hidd, hogy már nem érzek semmit.
És nem szeretném ismét azt a szörnyű érzést érezni - mint mikor szétváltunk - hogy te nem éreztél semmit, hiszen nem néztél vissza rám..
Ne fordulj utánam kérlek, mert nem akarom érezni a fájdalmad, hogy én nem nézek vissza rád, én, aki a szívem mélyén igazán....
És még mindig csak....
S
Z
E
R
E
T
L
E
K
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése