Angyalok

• Kisfiú: Te egy angyal vagy?
• Lány: ..Tessék?
• Kisfiú: Anyukám azt mondta nekem, hogy azok, akiknek meg van jelölve a csuklójuk angyalok.
• Lány: Én nem vagyok...
• Kisfiú: Dehogyis nem! Anyukám azt mondta, hogy csak az angyalok bántják magukat, mert nem szeretnek itt élni a földön. Ez a világ tönkreteszi őket, túl érzékenyek mások és a saját fájdalmaikra is. 
• Lány: Tudod.. anyukád igazán bölcs.
• Kisfiú: Köszönöm. Ő is egy angyal, de ő már hazatért...
• 
  

Csak egy gondolat

Bárcsak tudnék kezdeni valamit ezzel az undorító világgal, mint egy üres vászonnal amit ezer meg ezer színnel festhetek meg. De félek, túl kevés vagyok egymagam...

Minden egyes pillanatban, mikor fel akarom adni, eszembe jutnak az emberek.. Emberek - az a sok-sok ember, akiket annyira nagyon szeretek. Mert valahogy mindegyikük más, mindegyikük annyira különleges a maguk módján. Azt hiszem ez az egyik ok, amiért még élek és itt vagyok.

Nem tudom ugyan hogy milyen vagyok és miért, de talán nem is fontos. Sokszor még én sem értem magam. Túl komplex vagyok, azt hiszem. De mindenesetre szeretek itt lenni ezen a helyen. Lehet, hogy sokszor fájdalmas, lehet hogy nehéz, de ez érezteti velem, hogy létezek, hogy túl kell élnem.

Azért jöttem erre a helyre, hogy tanuljak és fejlődjek, hogy adjak és szeressek. És nem csak a jó dolgokat fogom megtapasztalni, hanem a rosszakat is, hiszen ez az élet rendje.

Lehet, hogy egyenként nem, de együtt mindig erősebbek vagyunk, és ha küzdünk, akkor meg tudjuk menteni ezt a helyet még. Mert ha megmentjük az embereket, megmentjük a világot. Az emberek érző lények - lelkük van, és nagyon érzékenyek. Az emberek fontosak - az emberek a legfontosabbak! Jusson mindig ez az eszetekbe, mielőtt bárkit is bírálnátok.

Nem kell, hogy hősködjünk - én sem akarok már többé  hős lenni, csak egyszerűen jó. Jó akarok lenni mindenkihez, és szeretni mindenkit tiszta szívből - mert ez a legeslegjobb érzés a világon.

"Mosolygok, miközben a szívem kettéhasad.. mert elloptad az álmom..."

Tudod nem tudok haragudni rád; nem tudlak gyűlölni még akkor sem, ha tényleg megérdemelnéd. Csak fáj hogy így elhitettél, hogy így bíztam benned, hogy hittem a hazug szavaidnak..
Tudod, én mindig csak lenyeltem a dolgokat amiket a hátam mögött mondtál rólam... mert így volt. Mindig hazudtál nekem, kibeszéltél, és félre akartál lökni.

Mondd... mik vagyunk mi? Barátok vagy ellenségek? Mert azt hiszem, régen tudtam...

Miért? Mondd, miért viselkedtél így velem? Miért nem lehettünk csak egyszerűen barátok? Miért kellett hogy ott lebegjen a szemed előtt a hatalomvágy, hogy jobb légy? ..Sose fogom megérteni hogy lehet, hogy bennem láttad a riválisod - egy ilyen selejtben, mint én.

És most csak állunk ott a semmi szélén - a helyen amit annyiszor láttunk álmainkban - és fogjuk egymás kezét úgy, hogy mindig is tudtuk, hogy ez lesz a vége...

"Tudod mi fáj a legjobban? Ha figyelmen kívül hagynak. Nem tudod miért van ez az egész, és csak akkor kezdtek el beszélgetni, ha te írsz neki először."

Nem tudom mit miért csinálsz már, vagy mit miért mondasz. De nem tudom, hogy fontos-e már.

Nem tudom, hogy örüljek-e vagy nem, hogy most már te is érzed ezt az érzést: hogy figyelmen kívül hagy az, aki igazán fontos neked.

Valamit mindig rosszul csinálunk . . .

Tudom, hogy ez a világ ilyen - és mi  bűnösök vagyunk benne - de mondd, miért kell ennyi fájdalom árán megtanulnunk magát az életet? Valamit mindig rosszul csinálunk. Valakit mindig el fogunk veszíteni. Valahogy mindig lesz, hogy egyedül maradunk. Valahogy mindig fog fájni valami. Valahogy mindig hiányozni fog valami és valaki. Az élet ilyen - és tudom, hogy nagyon nehéz - de tovább kell menni. Lehet, hogy az az egy lépés, ami a jövődbe vezet, az utolsód lesz itt ezen a helyen ahol most élsz. Lehet, hogy úgy érzed, halott vagy már a sok szenvedéstől, hogy nem bírod tovább, de mégsem szabad megállni. El kell érni azt a pontot, ahol már nem számít, hogy teljesen magadra hagytak-e vagy nem. Ahol mindegy hogy emlékszel-e már egy névre, egy hangra, vagy egy személyre. Ahol legyőzöd a sírást és magadba fojtod a fájdalmat. Ez a pont a cél, amit el kell érned. Ahhoz viszont, hogy ezt elérd végig kell csinálnod ezt, amit életnek nevezünk. De készülj fel, hogy nem lesz könnyű, és akármennyire is próbálkozni fogsz, valamit mindig rosszul fogsz csinálni, mert az életed sajnos - bármennyire is fáj - nem egy, hanem több embertől is függ, az az igazság...