Tehetség

A tehetség olyan adottság, ami túlszárnyalja a gyakorlatot. A gyakorlat pedig olyan erő, ami legyőzi a tehetséget. 

Sokak szerint ha valaki elég sokat gyakorol, akkor képes lesz túlszárnyalni egy gyakorlat nélküli tehetséget. Vannak olyanok is, akik ezt fordítva gondolják. Szerintem egyik sem igaz. Azért nem, mert valójában mindenki tehetséges; így az is, aki gyakorlatra építi a tudását. Valójában ez is egyfajta tehetség, a tehetség pedig egyszerűen csak egy adottság. Mindenkiben ott alszik, csak tudni kell felébreszteni.

Egy csillag az égen

"Az égre nézek és a hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Köszönöm, hogy vannak ilyen barátaim. Majd kívánok; de csak egyet: legyenek mindenkinek ilyen jó barátai! "

Azt hiszem igaz, mi tényleg elég durván összevonzottuk egymást. Mikor megismertelek valahogy csak úgy szóba elegyedtünk, de mégis úgy érzem, mintha már régóta ismernélek. Szerintem egy barát akkor is jól ismeri a másikat, ha még sosem találkoztak, vagy csak nagyon ritkán. Én nagyon várom azt a napot, mikor majd személyesen is találkozunk, és testvérként ölelhetjük egymást. A barátom vagy, és én is neked. Egy csillag vagy az én világom egén; az egyik legfényesebb. Azt kívánom; sose ragyogjon le az a csillag. Váltsd valóra az álmaid; és ha úgy érzed, halványodik a fényed, én mindig ott leszek, hogy ismét felragyoghass. :)

- egy barátomnak

Képzelet

A fantázia nélküli lélek olyan, mint a világ színek nélkül. 
Szomorú és fájdalmas..

Az ajtóban állok habozva. Már félfüllel hallom a hangos ébresztőórák ordító ricsaját. Mégis, mellette hallom azt a különleges másik világot is. A lények hívó szavát; ahogy szólítgatják a nevem. Hadd maradjak, hadd maradjak; olyan jó itt nekem. Ott ahol a szél suttog a fülembe, ahol a hulló esőcseppek mesélik nekem a történeteiket. Igen, a saját világomban szeretnék maradni. Örökre. Ott ahol papír-virágok nyílnak a réten; és ahol altatódalt mesélnek nekem a cukorka-felhők. Tudom, órákig hazudok magamnak itt legbelül; de mégis maradok inkább, és közben nézem a fejem fölött elrepülő lila eget. Ne mondd ki, hogy ez nem a valóság! Ez a szörnyű káosz ami a fejemben kavarog. Ez jobb mint a valóság; hát elbújok, itt maradok, ameddig csak lehet. Tudom jól, mi van a hazugságok mögött, és ezen az álom-menedéken túl. Felépítettem a saját világomat, hogy legyen kiút ebből a szörnyűséges rémálomból. A valóság elnyeli a hangomat, hiába sikítok. Üvöltök, torkom szakadtából, de mégsem lehet megállítani a félelem ettől a pokoltól. Ó, mennyire vágyom már arra az édes álomra. Arra a mély képzeletre, az örök álomra. Csak hadd lássam meg végre, azt a képzeletbeli fényt...

Döntések

“ A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert majd nem fogsz tudni visszamenni a múltba, hogy megváltoztasd ezt. ”

 

Már elindultam azon az úton; az én utamon. A fontos emberek nem voltak itt mellettem, egyedül indultam és egyedül is érek majd célba, ha sikerül. Amikor ezt tettem, hátat fordítottam nektek és az egész világnak. Elindultam szépen, lassan, előre a jövőbe. Tudtam mire vállalkozom. Nem tettem ellene semmit sem. Tudom hogy ha megfordulok és megteszem az első lépést el kell hagyjalak titeket, mégis elindultam, hogy megkeressem önmagamat. A céljaim vezettek, kísértek utamon. Mégis volt valami ami visszatartott. Éreztem, hogy vissza kell nézem, még egyszer, utoljára. Hátranézni, visszafordulni, mert úgy érzem ha végleg elmennék, itt hagynék valami nagyon fontosat. Megéri vajon nekem végigmenni a semmiségbe vezető úton, és mindezért otthagyni azt a nagyon fontos valamit?..

Just one moment

"Vannak dolgok amik nem változnak, és vannak amik igen. De mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni..."

Legyen ez a jelképe egy új kezdetnek.

Add, hogy ez a mosoly, most örökké tartson! :)