10 years

10 év... milyen hosszú idő.

Pontosan ennyi éve kezdtem el írni, blogolni. Azóta sokminden megváltozott, de legfőképpen én. Igaz, most már messze nem írok annyit, sőt talán nem is érdekeset, de legalább nem erőltetett. Szabad, mégha unalmas is, őszinte, mégha nyers is. De ez a valóság, az én valóságom. Vigyázz, el ne vessz benne...

2010 november - 2020 november 

A szívem a probléma...

Szeretnék eltűnni innen. Elmenni - mintha sosem léteztem volna. Nem futva, menekülve a fájdalom elől, csak szépen, halkan elillanni. Elfakulni, mint a régi emlékek, melyekről már csak a poros padláson megőrzött fényképek tanúskodnak, hogy valóban léteztek valaha.

Nem az a baj, ha fáj valami. Mindig fog fájni valami. A baj az, ahogyan gondolkodok a problémáimról és a fájdalmamról. Egészen pontosan nem is amit gondolok, hanem amit megélek. Nem a probléma a probléma - a szívem a probléma. Az én szánalmas, érzelmes, önző, bűnös szívem. Olyan nehéz a jót választani. A negatív gondolatok valahogy mindig hangosabbnak tűnnek a fejemben. És tudom, hogy nem igaz, tudom, hogy nem reménytelen a helyzet, csak valahogy könnyebb megengednem magamnak, hogy szenvedjek. Hát nem ironikus? Abba taszítom saját magam, amitől a legjobban félek. És még mindig csak itt vagyok...

Szenvedek, hogy legalább még ez az egy művészi megmaradjon bennem.

Don't deserve a title

Csak ide-oda kapkodom a tekintem, ahogy cseperegnek az esőcseppek odakint az ablaküvegen túli tájon. 

Látod? Megint esik.

Idővel mindig elöntenek az érzések, merengek és közben újra felszínre tör bennem az az ismerős érzés. Nem tudom mi az. Nem tudom a nevén szólítani, pedig mindig körülölel. Így van ez, amióta az eszemet tudom. Örülhet a szívem és lehetek felhőtlen boldog, de idővel úgyis visszaköszönt majd az eső. Újra és újra, ahogy eddig is tette...
És én várni fogom.

Csenben ülök az ablakban és hallgatom a cseppek kocogását az üvegen. 

Egy. Kettő. Csepp. Három. És hallom ahogy csendben, finoman, egy újabb álmom tűnik tova.

De ki tudna parancsolni a víznek?...

Sorry that I can't believe that anybody ever really starts to fall in love with me

"...And someone will love you

Someone will love you,

Someone will love you...

...but someone isn't me."

Élni fogok

Szeretnék elmenni - ha lehetséges volna. Önző módon elmenni és hátrahagyni mindent. Talán lehetséges is. Talán könnyebb, mint hinné az ember. De az arcom mosolyra született és én még mindig csak itt állok. Csöndesen, egy helyben, egyedül. Talán sírni tudnék, de még mindig csak mosolygok.

Minden okkal történik. Okkal vagyok itt és oka van annak is, hogy élhetek.

Nem megyek. Nem mehetek.

Még élnem kell.

Élnem kell.

Élni fogok.