"A múlt és a jövő együtt nem tartható fent."
Itt van a változás - maga jött el értem. Itt van és arra kér, hogy döntsek végre.. vele megyek-e vagy sem?
De a dolog nem ilyen egyszerű.. mert akárhogy is lesz, a szívem mindenképp megszakad.
Nem könnyű meghozni a döntést, mert talán még én sem tudom igazán, hogy mit is kell tennem. A lelkem mélyén érzem, hogy földig kellene rombolnom mindazt, amit eddig építettem, hogy a helyébe egy sokkal szebb és jobb világot hozhassak létre. De sajnálom a múltat, hisz odakötnek az emlékek, és azok a dolgok, amiket nem lehet megfogalmazni...
Csakhogy a múlt és a jövő együtt nem tartható fent.
Miért fáj mindig ennyire, mikor el akarok engedni egy kezet? Miért ragaszkodok egy olyan emberhez mint te? Miért?
Tudom, hogy fontos vagy a számomra, de félek, hogy meg kell hogy tanuljam: ebben az életben mi sosem lehetünk igazán fontosak egymásnak. Túl különbözőek vagyunk. És hiába köt össze a barátság, van, hogy az kevés. Mindez ebben a világban csak egy számadó a távolságról, ami közöttünk van.
Sikíthatok, üvölthetek, de a mi kötelékünk ebben az életben nem válik erősebbé.
Tudom hogy tönkreteszem magam - egyre jobban és jobban és jobban - közben csak azt az egyetlen egy dolgot várva... hogy szorítsd meg a kezem és mondd, hogy nem változtál.
